hagyományfanatizmus

Mindenféle germán, meg amerikai szokások, amik egyre inkább beleisszák magukat a magyar kultúrába... Nincs ezzel baj, de jó lenne valahova tartozni. Úgy értem, a saját nemzetemhez. NEm azért, mert piros-fehér-zöld ruhában férjhezmenős típus vagyok, csak úgy szimplán azért, mert hogy maradjon meg a hagyomány, ha nem ápoljuk?!

Van egy oldal, amelynek menyasszonyként én is tagja vagyok. LEhet képeket feltölteni, egymásét nézegetni, ötleteket gyűjteni... nagyon jó ötlet, viszont a rádöbbenés súlyos terhét cipeli. Az információőrült világban már nem akadály az amcsi szokások átvétele, csak azért, hogy egyedit csináljunk az itteni "pórnépnek". Esküvő a tóparton, tehetősebbeknél tengerparton, kalózhajós díszlet, egyes színek túltengése a díszítésben, még a ruhában is.

Kérem szépen! magyarok vagyunk, azért van fehér ruha, hogy az ártatlansáot szimbolizálja. Ha valaki pinkben megy férjhez, simán elmehetne egy átlagvendégnek egy olyan ruhában a saját lagziján. Oké, hogy nem népviseletben állunk oltár elé, azért a divatot követni kell, nem elvakultan mást sem látni a hagyományoknál. Van valahol ebben egy arany középút szerintem... A fehér ruha, a fátyol, a virágok, ezek mind a menyasszony szépségét emelik ki. Nem az általánosságban vett szépségideálra gondolok, hanem nagymamám szavaival élve: a fiatalságra. Hiszen minden fiatal gyönyörű. NEm azért, mert varrott haja és műszempillája van, hanem azért, mert teng benne az életenergia, akármilyen is az arca, vagy az alkata... Itt rejlik a varázserő, no meg a mosolyban...

Ja, mégegy nem ideillő dolog. Azt csak az eredendően csúnya nők találták ki, hogy minden menyasszony szép, vagy leegyszerűsítve minden nő. Ilyen nincs. Igenis vannak ronda nők! Fontos a kisugárzás, mert megszépítheti az embereket. EGy mosoly olyan bájt tud varázsolni némely ember arcára, hogy fel sem tűnik tőle, hogy esetleg kancsal egy kicsit, vagy nagyobb az orra.

NA egy pár hagyomány, ha már ígértem:

Menyasszonyi ruha

A menyasszonyi ruha fehér színének választása az ókorra vezethető vissza. Bár mára ez a jelentése elhalványult, régebben a menyasszonyi ruha a tisztaságot és a szűziességet jelképezte. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy nem fehér ruhában állnak a menyasszonyok az oltár elé, noha sokan – kevésbé gondolva annak szimbolikájára – egyszerű, nemes szépsége miatt választják mégis a fehéret. Számtalan babona született arra vonatkozóan, miszerint szerencsétlenséget hoz, ha a menyasszony is dolgozik az esküvői ruha elkészítésén, vagy ha az esküvő előtt a vőlegény meglátja a menyasszony ruháját.

Fátyol

A fátyol az ártatlanság és lányság jelképe az esküvőn. A babona szerint a fátyol megvédi a menyasszonyt a szemmel veréstől, de a régi germán hit szerint a gonosz démonoktól. A fátylat csak az esküvő napján szabad a menyasszony hajába tűzni, mert máskülönben hamar megromlik házassága. A fátylat csak a menyasszony hordhatja, azt mondják az a koszorúslány, aki felpróbálja a fátylát, elcsábítja majd az ifjú férjet.

Cipőtalp

Török szokás szerint a menyasszony új esküvői cipője talpára írja hajadon barátnőinek nevét, mivel azt tartják, az a hajadon köt legközelebb házasságot, akinek a lakodalom után a neve olvasható marad rajta.

Menyasszony torta

A menyasszonyi torta szimbóluma szintén az ókorba vezethető vissza, ahol a menyasszony fején egy tortát törtek össze a termékenység jelképeként.

Koszorúslányok

A hagyomány szerint a koszorúslányoknak az a feladata, hogy megvédjék a menyasszonyt. Mindannyian ugyanolyan ruhát viselnek, hogy ezzel megtévesszék a rossz szellemeket. Más értelmezés szerint a koszorúslányok a menyasszonyétól eltérő ruhát viselnek, és még a vőlegény előtt lépnek be a templomba, hogy elűzzék a rossz szellemeket. Persze ez a babona is többféle verzióban él, így például egy másik változat szerint a koszorúslányok a menyasszony lakóhelyéről származó lányok, akiknek az esküvőn nyílik esélyük arra, hogy ők is mielőbb elkeljenek, és azért viselnek egyforma ruhát, hogy esélyeik egyformák legyenek.

Rózsasziromszórás

Az egyik legszebb szokás, hogy az oltárhoz vezető utat a koszorúslányok rózsaszirommal hintik tele. A termékenység szimbólumán túl a rózsaszirmok segítenek elegyengetni a házasság sokszor viszontagságos útját.

Rizsszórás

Ázsiából származó ősi szokás, amely során az összegyűlt násznép az esküvői szertartást követően dobálja meg az ifjú párt rizzsel. A rizs a rózsasziromhoz hasonlóan a termékenységet szimbolizálja.

Menyasszony-, menyecsketánc

A menyasszonytánc minden lakodalom központjában áll, a hagyományok szerint ezzel biztosítva a fiatal pár jövőjének alapjait. Mindenki, aki felkéri a menyasszonyt táncolni, egy kalapba pénzt dob, amelyet az esküvő végén megkap a fiatal pár. Egyes helyeken menyasszonyi ruhában, míg máshol piros menyecske ruhában szokás végig táncolni a menyasszonynak.

Pohártörés

Zsidó hagyomány, amelynek eredete Jeruzsálem elfoglalására és templomának lerombolására vezethető vissza. „Emelem Jeruzsálemet örömöm tetőpontjára!” (Zsoltárok 137:). Eszerint még a legboldogabb pillanatokban is meg kell emlékezni a zsidóság rossz helyzetéről, a Szentély hiányáról és a szellemi-fizikai pusztulásokról. Vannak, akik külön e célra vesznek egy poharat, míg sokan azt a poharat törik el, melyre az esküvői áldásokat mondták és az ifjú pár ivott belőle. A vőlegény jobb lábával rálép a földre helyezett üvegpohárra. Természetesen a legfontosabb, hogy minden jelenlevő gondoljon ennek a szimbolikájára. A pohártöréshez is társul több babona, így például az egyik legelterjedtebb az, miszerint addig lesz boldog a házasság, míg a pohár darabjaiból újra össze nem áll.

Régi, új, kék és kölcsönkapott

Ez az angolszász szokás egyre elterjedtebb hazánkaban is. Eszerint az esküvő napján a menyasszonynak viselnie kell valami régit, valami újat, valami kölcsönkapott dolgot és valami kéket, hogy mind esküvője, mind házassága boldog legyen. A régi a menyasszony eddigi hajadon életét szimbolizálja, az új a most induló életszakaszt. A kölcsönkapott a barátságot és a szerelmet jelképezi, hisz ezekre ugyanúgy vigyázni kell, mint a kölcsönkapott dolgokra. A kék a hűség szimbóluma.

Csokordobás

A menyasszony az esküvő után háttal az összesereglett hajadon lányok elé áll és közéjük dobja a csokrát. A hagyomány szerint, akinek sikerül elkapnia, az lesz a következő menyasszony.

Harisnyakötő

A csokordobás analógiájára kialakult szokás, amikor a vőlegény a násznép jelenlétében veszi le kedveséről a harisnyakötőjét, hogy azután a nőtlen fiatalemberek közé dobja. Természetesen az lesz a következő vőlegény, aki elkapja a harisnyakötőt.

Menyasszony átvitele a küszöb felett

A közös élet kezdetének szimbóluma. A régi hiedelmek szerint az ifjú párt megzavarni készülő rossz szellemek a küszöb alatt bújnak meg, ezért legyőzve az utolsó akadályt a férj ölében emeli át feleségét a küszöbön, becsapva a gonosz szellemeket, hogy csak egy ember lépett be a házba.

Lakás feldúlása

E hagyomány lényege, hogy a vendégek rendetlenséget teremtenek a lakásban, esetleg elbarikádozzák az ajtókat is. Ez szimbolizálja, hogy a házasság sokszor hoz megpróbáltatásokat életükben, amelyeket együtt kell megoldaniuk.

Kenyér és só

Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják, amiből mindketten esznek egy-egy falatot, annak jeléül, hogy innentől együtt osztoznak mindenen közös életükben. Szimbolizálja továbbá azt, hogy az életük során soha ne kelljen éhezniük.

(forrás: virágözön esküvő)

ruhapánik

szombaton megyek ruhapróbára, az elsőre... izgulok. vajon lesz annyi anyag, ami befed egy ekkora habtestet? mi van, ha a mami, aki varrja, rosszul rendelte az anyagot és hupililába megyek férjhez? :S

A másik a fátyol. három méteres hosszú, uszályos fátylat szerettem volna. az egyik szalonban volt egy gyönyörű, de azt csak ruhával együtt adják... a mami meg nem tudja beszerezni, úgyhogy itt az első sokk... ami nem lesz meg...

ki kellett írnom...

Furcsakérdezők

Az emberek gyakran kiakadnak és próbálják elbizonytalanítani a nyomorult parás arát. „Úristen, 6 és fél éve?! De hát akkor még csak 15 voltál...Jól meggondoltad?” „21 évesen férjhez menni? Normális vagy?” „HA rám hallgatsz még most lelécelsz, ha neked lennék sosem mennék férjhez” „Anyám borogass! A barátnőm férjhez megy, Te jóisten elveszítem!” „Neked gyerekeid lesznek” „öööö... a házasság olyan felbonthatatlan izé...kötelék” „Tudod, hogy a házasságok 60%-a válással végződik?” „nem furcsa, hogy hozzámész az első pasidhoz?” „Hüp-hüp-jááááj” „terhes vagy?” „Noooooormális Margit?”

wáááááááááááááááááá............. kussoljatok!!! Nem az a baj, hogy megkérdezik, hanem hogy onnantól éjszaka álmodban, nappal egyedüllétedben, még zuhanyzás közben is ezek a hülye kérdések kántálják magukat sorban az agyadban...  még képes az ember és elvándorol a patikába terhességi tesztet venni, hogy elejét vegye a pletykáknak. Aztán amikor megnyugszol és ismét megtudod, hogy nem csak azért vesznek el, mert lebabázásközeli állapotban vagy, vagy hogy a falu száját idézzem: felkaptad az iszapot... megnyugszol. Aztán megbizonyosodsz róla, hogy a sok idióta kérdést csupán a döbbenet és a féltékenység szüli, hiszen csudamód szerencsés vagyok, hogy a hapsi komolyan vesz, és tart annyira, hogy felkérjen arra, hogy a társa legyek felvállalva ezt a család és a barátok, meg úgy mindenki előtt...

Nem vagyok házasságpárti. Nem, sok jó példa volt a családomban erre a cumóra. Anyukámék feszt a tányérokat zúzták és ordítoztak. Ennyi maradt meg abból, hogy éltek a szüleim, már amire még emlékszem ebből... A nagyszüleim, akikhez később kerültem, jó hogy nem magázzák egymást, mint az idegenek.  Mind a ketten szeretnek engem-tudom-de egymást nem viselik el. Nem egy mintaházasság ez sem. Lényegre térve, a párom családja maga a tökély. Foglalkoznak egymással a szülei. A vőlegényem 24 éves, és még nem hallotta őket veszekedni... Gyakran megölelik egymást és esküszöm szerelmesen néznek egymásra, pedig augusztusban lesznek 26 éves házasok. Ezért van, hogy egy megingathatatlan házasságkerülőt is behálózhat a boldogság esélye... Csak ezért mertem belemenni a dologba. Ugyanis az én hozott mintámmal elég érdekes lenne ez a házasság dolog. Azt hinném az a normális, amikor hazajön apuka hozzávágunk egy tányért, mert azt úgy szokás, vagy valami ilyesmi. Keringnek itt keményen az agytekervények közt a furcsábbnál furcsább gondolatok a furcsakérdezők nélkül is...

habár józan paraszt ésszel megválaszolva a kérdéseiket: azért vagyunk együtt ennyi ideje, mert boldogok vagyunk, egy papír ezen nem változtat. Az igazat megvallva a lagzikor már betöltöm a 22-t, és az már nem is olyan fiatal... ;) Öhm, sosem voltam normális, de már nem is leszek, ez genetika-ájmsorry. Azok a barátaim veszítenek el, akik el akarnak veszíteni, mert én mindig ragaszkodó voltam, ez attól nem lesz másképp, hogy a leánykori nevem más lesz. Mért, neked nem lesznek gyerekeid? Miért olyan ijesztő ez? Másrészt a gólya nem akkor libben be az életedbe, amikor aláírod az anyakönyvezetőnél a papírt? Manapság nem lehetséges, hogy házasság nélkül szülessen egy gyerek? Na ne nevettessen senki, hogy papírhoz van kötve... Amúgy ha már itt tartunk: miben lesz más? Együtt élünk, jól megvagyunk... Jah és valami fontos: cipőt se veszel úgy, hogy nem próbáltad fel előtte... ;) persze ez nem azt jelenti, hogy babalagzi lesz, végülis hogy legyek csiccsent menya, ha nem ihatok? :D A végére érve az eszembe ötlött kérdéseknek: Margit nem normális, de ezt BesnyőPöstabácsi is megmondta már. Nem vagyok Margit, de ettől függetlenül őrült vagyok... Nézzétek csak a meghívónkat:

Egy kis magyarázat az őrültséghez: A nevem Virág, a páromé Dénes, hol lehetnénk már normálisak, ha a szüleink ilyen neveket adtak nekünk?! :) Az idézetünk a Replika együttes egy száma, ami a kedvenc bandám ezer éve.(http://replikamusic.hu/ -itt bele lehet hallgatni, durva zúzdás metál :D ) A meghívó szövegét nem részletezem... :D A képeken magunk vagyunk, semmi túlzás, a szürkítésen kívül ps mentesen. Nem azért, mert nem tudnék egy kicsit levésni a hasamból a képeken, hanem azért, mert ilyenek vagyunk.

Ezután szerintem mindenki előtt tiszta, hogy bolondok vagyunk, de az őrültek legalább szépnek látják a világot, mert a világ amiben élnek boldog és teljes. Nem hiányzik semmi, a legapróbb dolgok is boldoggá teszik és akkor is mosolyog, ha a világ az összedőlés határán libeg... ;)

Két hónapja elveszett ara, totál parásan

A blog címéhez híven csúnyán elért a menyabaj, azaz az arapara. A fekete ruhás lagzisruha nem is lenne igazán kizárt, ugyanis egy év alatt csupán a fél család hagyott itt... Viszont a kalici-vírus biztosított arról, hogy beleférjek a menyaruhámba... :D

Hol is kezdjem? Sok idő eltelt. Azóta ledobtam a tanszékre egy szakdolgozatot. Szép, fekete, meg képek is vannak benne. Egy női magazin szníkezeléséről szól, ami igazság szerint tök felesleges ide, kivéve abból a szempontból, hogy az összes lehetséges színvariációt és színjelentést feltérképeztem, ami jól jött a dekorhoz. A narancssárga mellett döntöttünk... Hogy miért? Mert a boldogság színe és mi adhatná vissza egy szerelmes, régi pár kapcsolatát, mint egy ezt jellemző szín?! A másik, ami efelé billentett, hogy kifestették a fehér falakat a helyen narancssárgára... Az ember tervez, a festő végez... ez van. Menyasszonyságom alatt sokmindenre rájöttem. Először indult a tervezgetési/álmodozó fázissal-ez volt a legjobb- amikor a pillangóröptetéstől a bunji jumping közbeni összeadásig minden megfordul az ember fejében. Képeket keres, mindenhol az esküvő rovatot szúrja ki, és mindenhonnan szed valamilyen apró részletet, amit megfogad, hogy valamilyen módon belesző a lagziforgatagba. Aztán, mint az élet többi pontján rádöbben arra, hogy itt is lökdösik ide-oda, a jó dolgok mind megfizetethetetlenek és be kell érnie az átlagossal.

Igazság szerint ez nem baj, de itt is rádöbben az ember, hogy a pénznek áll a világ,nem az embernek...  Valójában akárhogy is lesz, ez lesz számunkra a tökéletes nap. Hiába nem jön össze a fele se, amit szeretnél, rá kell jönnöd, hogy nem ez a lényeg. HA a boldogsától ragyogó nászpárt látják a vendégek, senkit nem fog érdekelni, hogy egy LaSposa ruha figyel a menyasszonyon, vagy 24 karátos arannyal vannak díszítve a  lufik, és csillámpor virít az utolsó rokon hatalmas kontyán is...

Úgyis mi leszünk aznap a legszebbek a magunk puritánságával, lükeségével... ;)

white sensation

a nap végre előbújt téli álmából és úgy döntött ragyog nekünk, hogy bearanyozza napunkat. A téli tájban végre meglátom minden lány álmát, a csillogást, nem nézhetek rossz nap elébe.

Olyan ruhát álmodtam meg magamnak, amely úgy csillog, mint a napfény a hókristályokon. Tuti nem létezik ilyen, MÉG. De majd rajtam olyan lesz, mint még senkin. Ugyanis a ruha nem attól ragyog, hogy milyen anyagból van, hanem attól, aki benne virít. Én pedig Virág lévén, igenis fogok.

A boldogság váratott magára ugyan, de azt hiszem, megtaláltam! Tömérdek bolt, szabóság, varrónők és szalonok, és a végén az ötleteléstől kimerített menyasszony felsóhajt örömében: VÉGE!MEGVAN!IGEN!

Elvándoroltunk egy messzi szalonba, egy nénihez, aki ruhákat varr. Nem voltam túlságosan elragadtatva az ötlettől, hogy egy nagymamám korabeli nő akar hozzám passzoló ruhakreálmánnyal elkápráztatni... kiábrándultan néztem szét a szalonban, hogy ez sem lesz az, és mehetek vissza a lefoglalt ruháért, ami elmegy, annyira nem jó, de nem is rossz...

aztán hirtelen a néni széles mosollyal megszólalt: Na kérem szépen, most nyitottam, szóval ki vagyok fogyva mindenféle ruhából. Újakat fogok készíteni és mivel önök az első vásárlók, 100000 forintért megvarrom a menyasszony és menyecske ruhát is, magán lesz először és olyanra csináljuk, amilyet akar.

Wow!-kifogytam a szóból, hiszen amik ott voltak a vállfákon, csodálatosak voltak, gyöngyörűen, igényesen kidolgozottak, mesés csipkék, minden olyan volt, mintha álmodnék. És a néni beletrafált - ahogy mondom:

"Hmm, valami kivágottra lesz szükség, végülis, ha megadatott, emeljük ki [...] de ne legyen túl átlagos sem, de kirívó és csicsás sem. Kemény lesz, de megoldjuk!"

összekarcolásztam egy rajzot álmaim ruhájáról hirtelen jött ihletemben:

és itt van még pár fotó, amikből összemixeltem az igazit:

fekete-fehér-igen-nem

A fekete nem szín a színekkel foglalkozók szerint. Az csak valamiféle kisülése a fénytörésnek és sohasem tiszta-mármint vagy nagyon sötét lila, vagy nagyon sötét zöld, de nem fekete, fekete nincsen. Mármint van, amit mi annak látunk, de nem az. Valószínűleg az okkult tudományok sem véletlenül választották ezt a misztikus színt a sötét varázslatokhoz... Ettől függetlenül gyönyörű! Női szemmel nézve pedig a legjobb barátunk, hiszen karcsúsít, kiemeli a vonalakat és elegáns. Egy fekete estélyit senki sem vétóz meg, ellenben egy hupililával...

És itt a rizikó: A fehér pont ezekkel a tulajdonságokkal nem rendelkezik. Mármint szép, de nem karcsúsít, túlságosan kiemel, túl feltűnő és rikácsol róla, hogy valami nem kóser... Mármint hol van a régi szerep, amikor a szüzességet szimbolizálta? vagy az ártatlanságot, vagy valami értékes tündéri szerepet? Hány menyasszony megy szűzen férjhez? Na, most magamról is lerántottam a képzelt leplet-mármint mi-felvilágosult fiatal  asszonyjelöltek már nem gondoljuk túl nagy dolognak, de ha a nagymamám tudna blogot olvasni-amúgy most tanul-akkor ez lenne a leleplezés. Az ő drága kicsi unokája már nem ártatlan-ha már itt tartunk:

NEM LEHETNE FEKETÉBEN OLTÁRKODNI-IGENKEDNI?

Magam megerősítésére említeném meg anyukám példáját. Nem volt egy színbajos csaj, simán feketében házasodott... Na jó, annyi igaz, hogy a polgárin fehér menyaruhája volt, de a templomin nem. Az úgy volt, hogy a kislánya egy éves volt és mindenki zaklatta, hogy még nincsen megkeresztelve-szerény személyem-igen-több, mint egy évig pogány, bűnös voltam-nem mintha több bűnt követtem volna el pogány rugdalózásom és gőgicsélésem közepette, mint manapság... NA ehhez pedig a szülőknek is házasságot kellett kötniük-így történt, hogy édesanyám polgárpukkasztási törekvése miatt-hogy nem úgy lett, ahogy ő akarta, már ne legyen annyira mesebeli a történet-fekete selyemruhában vándorolt be kislányával a bazilikába és először isten előtt fogadott örök hűséget-mint utóbb kiderült, nála tényleg holtig tartott-aztán a gyermekét is feláldozta a keresztény anyaszentegyháznak...

Kinőttem azt a kort, hogy polgárpukkasszak, arra ott voltak a punk éveim-hmmm... édes tinédzserkor! Mintha rég elmúlt volna, pedig csak két éve volt... Azt hiszem mégis pukkasztom a népet! Mivel minden nap fekete ruha van rajtam, vagy valamilyen formában megtalálható a fekete az öltözékemben, és fehér soha-kivéve néptáncfellépésen-mert a blúz nem lehet fekete, ha mindenkié fehér...

Meg fogom lepni a népet,mégpedig azzal, hogy csupa hófehér leszek-az én esetemben már ez is megdöbbentő lesz! ;)

első komolyabb pánik

Miután folyamatosan megtalálnak a rémisztő kérdésekkel rendelkező emberek (innentől "furcsakérdezők") és állandó nyomásnak van kitéve a leendő gondtalan, szépségesnek látszandó ara, még az összes kezébe akadó újságban is csak válásokkal és azok kiindulási okaival találkozik...

Találtam egy könyvet a gyakhelyemen, az a címe, hogy "Mitől jó a házasság?". Gondoltam megszerzem magamnak és teljesen kioktatottan és boldogan, kiegyensúlyozottan lépek majd oltár elé-egyszer csak... Hazaúton boldogan néztem a teljesen nekemvaló könyvet és vidáman lapoztam az Előszóhoz. Így kezdődött: Aki olyan könyvet keres, ami megoldást keres a bajokra és egy pozitív könyvre számít, az nem ezt a könyvet kereste, ugyanis ebben a tanulmányban a házasság rossz oldaláról esik majd szó. A válásokról és az odavezető utakról.-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Na jó! Azzal a lendülettel tettem le a könyvet...

A szakdolgozatomhoz szükségem van egy újságra, aminek régen megszállottja voltam, mostmár nem, de ha már megveszem, csak belenézek, hátha van valami, ami hasznosítható az agyképzésemben-végtére is nem abból áll az élet, hogy csak pusztítjuk az agysejteket, hanem néha a fejlődésünkért is tennünk kell. Mint modern nő, én is nagy kell hogy annyira tájékozott legyek nőügyileg, hogy legalább ennyit elolvassak. Van néhány író-újságíró, akinek a cikkeit szívesen olvasom... Szóval ahogy lapozgattam a sajtót, erre a címre lettem figyelmes: "Miért válik a nő és nem lép a férfi?"-Jó, köszi-2/0!

Ez a tegnapi nap kicsit felzaklatott és az összes elválandó hölgyi, aki megszólalt, mind 40 év körül volt. HA anya élne, az ő korosztálya, szóval velem egyidős gyerekeik vannak kábé. Amikor férjhez mentek, tehát akörül jártak éveikben, mint én most. Megőrültek ettől a rózsaszín ködtől, ami február 14. felé-amerikai szokás szerint igencsak megerősödik, mert csak ilyenkor fontos, meg tavasszal, mint Bambi az összes süldőjány megkattan... Lényeg a lényeg: mi a csuda lesz, ha én is meghülyülök 20 év múlva? Tönkreteszem az életemet? Válaszul erre egy anyuval egyidős körmös barátném megmondta: "Hugipicim! Meg fogsz halni. Öreganyád megmondta neked, hogy ne tedd és majd 10 év múlva rájössz... Emlékezz, mit mondtam!"

"jóindulatú fenyegetések", újságcikkek, még a könyvek is ellenem vannak... Rossz passz, vagy passz és rossz döntés??? :S

nevek

Az első menyasszonyos napjaimban megannyi telefont kaptam az eljegyzésről. Hát igen, a falu hátránya-előnye-mikor mije. A legtöbb azért jött, mert a faluban már beszélik a  vénasszonyok, hogy biztosan azért lesz lagzi, mert "megesett a baj". Persze, nyáron végülis bombaalakom lesz 7 hónapos terhesen a fehér ruhában...

Miközben éppen az egyik barátnőm hívott fel, hogy gratulál a babához, no meg hallotta, hogy emiatt lagzira is sor kerül, de sürgősen, mert gyorsan elpocakosodnak a duopackosok. Miután felvilágosítottam, hogy nem vagyok kettő az egyben és mindketten nagyjából megnyugodtunk, ő is, mint mindenki furcsa kérdésekkel jött. Voltak már olyanok, hogy milyen lesz a csokrom, milyen cipőt veszek fel, de ilyen, amilyet tőle kaptam még nem.

Mi lesz a férjezett neved?

Jesszusmaris!-gondoltam- tényleg férjhez megyek. Ez már valami komoly dolog, én meg annyira kölyök vagyok még. Meg hogy én egy "né" legyek? Mint nagymamám, akinek böcsületes neve: Istvánné. Milyen fenomenális megszólítás! Senki sem tudja, hogy ő valójában Marika. Istvánné, mert ez áll az irataiban. Én nem akarok virágtalan lenni!...

Sok divatos névválasztásról hallani manapság:
- megtartom a nevem, mert én autonóm nő vagyok
- a kötőjeles változatot választom, mert akkor apámis örül, hogy nem halt ki a család, mert neki csak lány jutott, nem a büszkeség, ami egy fiú után jár...
- leszek félig "né", mert akkor még felfogják, hogy női névvel is rendelkezem, bár hiába veszem le a karikagyűrűt, ha bulizni megyek, megszokából néként mutatkozom be...
- teljes "né" leszek, mert imádom a férjemet és ennyire hozzá akarok tartozni, minden szálat megszakítva a múltammal és a gyökereimmel, max iwiw-en beírom születési nevemnek a mostanit, avgy a becenévhez írom be, hoyg a régi sulitársak megtaláljanak és kiröhögjenek, hogy "na, ez is férjhezment és még ennyi autonómiája se maradt"
- azt hiszem az a tökéletes választás, hogy felveszem a leendő férjem családi nevét, és megmarad a keresztnevem-így a kecske is jóllakott és a káposzta is megmarad-apám meg nem sűrűn van, aki szenvedjen a fiútlanság gyötrelmeiben, bár azért sajnálom meg nem született, ártatlan gyerekemet, hogy nem nem érti mi a csudáért hívják ugyanúgy anyát, meg apát, talán tesók?...

Végülis könnyű a választás... az egész életemre bélyeget nyom... Anyáék ezen mért nem gondolkoztak, amikor a Virág névvel áldottak meg?! Sokat csúfoltak miatta...

Nagy rágódásomban, névmisztikás szájtokat keresek fel, de semmi nem ad ki jó életutat a válogatott névkreálmányokkal... Méginkább elvették a kedvem az egész házasság-mizériától. Csak a  baj van vele és nem is olyan tündérmesés, királylányos, rózsaszín ködös és gondtalan...

namilegyen?

Ha már gyűrű, mi legyen a lagzival?-tette fel a rémisztő kérdést a nagymamám. Addig oké, hogy játszottunk egy eljegyzőset, de ez most akkor valami véresen komoly dolog?! (1. pánik megjelenése a lagzival kapcsolatban) Én azt hittem ez valami olyan dolog,a mitől végre felnőttként kezelnek otthon és nem "üngyümbüngyüm" unokaként, aki szőke kis copfos lánykaként maradt meg a mami szemében. Ez valami olyan dolog, ami komollyá tesz és az örök szerelem jele és ... Úúúristen! Tényleg üngyümbüngyüm kislábny vagyok! Ennek az egésznek annyi a jelentőssége, hogy megint beleszólhassanak mindenbe és megint valami olyan teljesüljön, amit nem mi akarunk, hanem ők...

Az első sokkon túl jön az álmodozás fázisa: a "de jó, indulhatok álmaim ruhája után!" és kifújt, ennyi a lagzi... Az álmodozőásból igen gyorsan kigyúgyul az ember, miután az első útjába akadó megkérdezi, hogy mi lesz a férjezett neved, milyen színű lesz a díszítés, milyen idézet kerül a meghívóra és egyéb nyalánkságok...

Egy évet szerettünk volna várni a lakodalommal, de nem lehetett, bepörgött a család... Szó szoros értelmében. Minden a feje tetejére állt és mindenki a lagzival foglalkozik, már dátumokkal nyaggatnak, meg olyan naptárral, amiben egész éves időjárás-előrejelzés van, hogy nehogy eső legyen a nagy napon. Még nem döntöttük el, hogy mi lesz, de a család igen... Így kiderült, hogy augusztus 14-én férjhez megyek...

folyt.köv.

eljegyzés

21 éves vagyok. Igazság szerint még valamiféle gyermekszerű izé felnőttbőrbe bújva. Picilány korom óta álmodozom arról, hogy megtalálom a páromat, akivel tökéletesen összeillünk és álmodoztam azért a pillanatért, amikor majd összekötöm vele az életemet. Mindig is tudtam, hogy egy tündérmesében élek, tökéletes az életem, de a gyermekkorom nem igazán volt királylánynak való. Pontosabban a Disney mesékbe illő sztori társul hozzám, vagy egy forró spanyol 400 részes szapanopera, aminek a végén a kis árva szolgalány révbe ér, és mindene meglesz, amiről valaha is álmodott...

Na valahogy úgy képzeltem a dolgot, hogy amikor majd felteszi a párom a nagy kérdést, én kicsit hüppögve, de biztosan igent mondok, mindenféle gondolkodás nélkül. Megannyiszor elképzeltem az egészet. Megvoltak a teóriáim, mindig készen álltam a filmjelenetre, a tökéletes mosolyra, szép pofira, a finom nőies meghatódottságra, ahogy ki kell néznie egy újdonsült arának. Romantikusnak képzeltem, rózsaillatúnak és könnyesnek-a barátok részéről. Ehelyett...

Felballagtunk a minusz 15 fokos hidegben a falu másik végéről a templomba éjféli misére. Ilyenkor mi fiatalok összegyűlünk a templom előtt és bandázgatunk, forralt bort szürcsölünk, meg a bohózat és a nevetés, és mégis ott vagyunk a misén, hagy örüljenek a nagyik...

most klikkekbe tömörülve ki bement a templomba, ki a dombocska alján, a templomkapunál leskelődött befelé és mindenki túl furán nézett rám és beszólogattak, amiket fel sem vettem. Felballagtunk a templom dobján és csak ketten maradtunk kint. Furcsálltam is, de nem sejtettem semmit.

A barátom elkezdett egy ilyen teljesen átlagos beszélgetést, legalábbis azt hittem...

"Nemsokára a barátainknak szórjuk itt a rizst"-mondta
erre én: "Ésaztán?!"
kicsit meghökkenve folytatta: " Utána mi leszünk a sorosak, mindenki minket fog piszkálni a lagzival..."
"Ugyan már, ki nem sz.... le?!"-gondoltam ez megnyugtatja-bár láttam hogy izgul, de nem gondoltam miért.
"Adjunk nekik okot rá..."-mondta és a kabátzsebéből előhúzott egy vörös ékszertartót, benne a világ legszebb ékszerével...
Innentől kellett volna jönnie a boldog meghatódottságnak és a határozott igennek... De ez valahogy elmaradt, csak a kezemből kieső és földre pottyanó táska koppanása zavarta meg a nem éppen idilli csendet. Idióta fejjel bámultam hol a gyűrűre, hol a szegény megszeppent szerelmemre. Remegett a keze, nagyon izgult. Az én oltári nagyra kerekedett szemeim láttán még idegesebbnek tűnt és ennyit nyögött ki:
"Nem is mondasz semmit?"
válaszoltam, pont a helyzet romantikájához illően, ahogy megálmodtam: "Ez most komoly, vagy szívatsz? Ezt most képzelem, vagy tényleg van?!"-iszonyat jól fogalmazok, ha megdöbbenek... :)
Most az ő arcára ült ki a rémült döbbenet, így valahogy levettem a szituból, hogy ez igenis komoly...
Próbáltam elővenni a romantikus királylány határozott igenjét, de életemben először elállt a szavam és nem jött ki egy darab nyekkenés sem a torkomon. Soha nem tapasztaltam még ilyet, de a körülöttem élők sem.Pár perc szembenállás után rám nézett, elmosolyodott és megkérdezte:
"Esetleg, talán, ha úgy van, akkor leszel a feleségem?"
én pedig: "Persze, azaz akarom mondani igen!"-potyogó könnyek, vakuvillanások, szerelmes csók és éjféli harangszó...