igen-igen

Odaértünk a művelődési házba, ahol a polgári esküvőt tartottuk. Gyermekkoromban annyit álmodoztam erről az egészről, most pedig mérhetetlen félelmet éreztem csak. Leblokkolt minden érzékem, pörgött körülöttem a világ, rengeteg ember az út szélén mind integet, én lépkedek előre az arcomra sült mosollyal, ügyesen megtévesztve a nézelődőket és mindenki mást is... talán saját magamat is...

Izgulok. Tudom, hogy jobb nem is történhetne velem, mégis zakatol a szívem. A házasságkötő odalép hozzánk és aláírat valami papírt az új nevemmel. Dinire pillantok, a szemében csak úgy ragyog az a szikra, amit annyira szeretek. Csodálatosan csillogó szemei vannak. A feketébe hajló csokibarnán csak úgy szeret megpihenni a fény, nem is csodálom, hiszen gyönyörű. Elmélázok rajta és a bociszemek mosolyvillantása után elszáll minden rémület belőlem.

A vendégek mind a helyükön, valami lágy melódia szól a cd lejátszós hiperszuper hifi toronyból-falun ilyenek is vannak... :D Kint állunk egymásba karolva, nem tudom eldönteni, hogy izgulok, vagy már átestem a holtponton... Már Dini sem remeg. Megszólal a zene. A Lamb od God  -tól a the passing című ultrabrutál hörgős metál, ami szolid gitárszólóval kezdődik, majd bedurvul, és mi itt indulunk el... A szívem úgy dobog, hogy csoda, hogy a helyén marad... Büszke vagyok, hogy bevállaltuk. Instrumentális szám, teljesen átérzem a hangulatát, és boldogan vonulok a párommal a helyünkre.

Ahogy haladunk előre a sorok közt, úgy mosolygok, ahogy még sosem tettem, az emberek döbbenettől dermedt arca mind ránk szegeződik, mindenki kíváncsian fürkészi a legkisebb ellenállást is bennünk. De pórul jártak, ez az egyetlen érzés, ami nem fordult meg bennünk akkor. Teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban, mindenben, egymásban!

Versek, nagy szavak, boldogságot ígérő hős szavallatok. Csak a zenére tudok figyelni, amiket mi állítottunk össze előző nap Dinivel. Serj Tankian, Lamb of god, transformers, Szépség és  szörnyeteg, Coco Jumbo instrumentális verziója és System of a down... És amikor vége a formalitásoknak, túl vagyunk az aláíráson, az igeneken és a szülőköszöntőn és rajtunk kívül az egész násznép zokog a meghatódottságtól, ,mi egymásra pillantunk és a pezsgőkoccintás alatt indult is az üllői úti fáktól az esküvő című nagyszerű szám: csokor a kézben, öltöny a testen, igen a szájból...blalalalbla... sose volt még ennyire durva... Az egész násznép velünk az élen röhögésben tört ki, főleg a rögtönzött táncom után, amely félelmetesen nőiesre és felnőttesre sikerült, pezsgőt ittunk, koccintottunk és úgy tűnt a hangulat egy pillanat alatt engedett fel, nem csak a 41 foknak köszönhetően...

Boldogság a javából, megőriztük saját magunkat, a mi egyéniségünk jött vissza a bolondozásból...

Ahogy a nászinduló elindult, az én pezsgőm még tele volt, hát gyorsan nőiesen lehúztam és szaladtam a férjem után kifelé. Odakint a táncos ruhába öltözött néptáncosok fogadtak bennünket és táncoltak, énekeltek nekünk: Búza-búúúúza-Búúúzás Virág, engem szól az egész világ, egész világ rólam beszél...

Beálltunk táncolni Dinivel, végighülyültük az egészet, a násznép döbbenten figyelt minden mozzanatot. A végén mindenki megölelt minket egyszerre, ezzel a felkiáltással: 3ra mindenki meztelen! :D Őrült nevetés és jó kedv. Szuper volt! Mindenki ott volt, aki számított! Persze voltak, akik nem jöttek el, de mit számít az a pár ember, aki fontos volt, hogy ott legyen, ott is volt!

Szupeeeeeeeeeeeeeer!