igen nap

...Ázott hajjal, cigifüstösen, kicsit megroggyanva felvonultam a szobámba. Minek feküdjek le mostmár? Inkább beültem a kádba zuhanyozni. Jó érzés, ahogy a forró vízcseppek megmelengetik a bútól fagyott testemet. Néztem a margarétákat a csempéken. Annyira olyanok, mintha festve lennének, és mégis gépgyártotta darabok. Vagy 25 évvel ezelőttről. Libafoszöld minden. Régen utáltam ezt a színt. Annyira snassz, olyan, mintha mindig koszos lenne. Nekünk miért nem lehetett kék csempénk, mint minden normális embernek? Aztán rájöttem. A Mami is ugyanolyan különc a maga módján, mint én. Lehet, hogy mások bénának látják, mégis különleges a mi szemünkben. Most tetszik. Nem tudom miért, megszerettem. A kedvenc tusfürdőmmel zuhanyzok, a palmolive no stress-jével. Levendulás és ylang-ylangos. Imádom. Tényleg megnyugtat.

Az ablakból az eső elől be szeretne menekülni egy kismadár a fürdőbe. Micsoda perverz kisállat. Tuti kukkolni jött! Szegénykém nekicsapódik a szúnyoghálónak, aztán amint magához tér, becsipog hozzám. Elképzelem, hogy azt mondja: "Nyugi már, mit stresszelsz? Úgyis minden jó lesz!"

Miután elpancsoltam Mamiéknak egy hónapi vizet, kikászálódok a kádból. Megtalálom a kedvenc Barbies törülközőmet, felvidulok. 6. szülinapomra kaptam Anyáéktól. Akkor kaptam meg a görkorimat is, ami velem nőtt 13 éves koromig. Sosem értettem hogy... Aztán rájöttem, hogy nagy méretűt vettek, csak mindig kitömte Anyukám vagy Mamikám valamivel észrevétlenül...

A fürdőből az első utam Mami szobájába vezetett, ahol Gica barátnőmék pihentek. BEosontam és Mami kincsesszekrényéhez és megkerestem a legnagyobb kincsemet, amire mindig is vágytam. Anya karkötőjét. Sosem mertem felvenni, de úgy éreztem, hogy ma szükségem lesz rá. Ma nem fogom elhagyni, végülis lesz rajtam kesztyű...

Ahogy elbűvölve néztem a régi karkötőt, próbáltam emlékek után kutatni. Dudáltak. Keresztanyukám ült idegesen a kis matizkában. Előbb jött, nem bírt várni, bár állítása szerint a késésemet próbálta megelőzni, végülis ma nincs időnk rá. 4:26 perc. Gyorsan felkaptam a legelnyűvöttebb, kedvenc pulcsimat és elindultam lefelé a lépcsőn. A dinka macskám épp párharcot vívott a szőnyeggel, ki tudja mit tett szegény pára a macska ellen, amit meg kellett bosszulnia. Megpróbáltam elkapni. Furcsa szerzet ez a Shiva-cica. Szörnyen lusta, de ha játszik, egyszerűen képtelenség megfogni. Kicsit csalódottan kiléptem az ajtón, aztán még visszaugrottam a küszöbről a napszemüvegemért. Felkaptam a nagy sötétben. Odarohantam Keresztanyukámhoz és beugrottam a kocsiba és indokolatlanul ráordítottam: "HAWAI, DIZSI, RÁKENDRÓL!" és elnevettem magam, mire ő megállapította, hogy egy idegroncsra számított, de sosem voltam normális...

Lekanyarodtunk a fő útról a fodrászszalon felé. Az űt mellett egy kamion pihent. De nem csak a kamion. Egy hapsi fekszik mellette, alatta. Jézusom, találtam egy hullát! Aztafasza! Ennyit a lagziról. Keresztanyum megállt, de nem mert kiszállni. Nem tudom mi ütött belém, félek a hulláktól, mégis kiugrok, hogy megnézzem mi van vele. Közben végigpörgetem az agyamban az elsősegélynyújtás tanfolyamon tanultakat.

Huhh, hálistennek lélegzik. A nevét inkább nem írom le, nehogy valaki illetéktelen elolvassa... Jó ég, de rohadtul nehéz. Rázogatom, hogy magához térjen, aztán a filmekből elnézett pofont alkalmaztam. Tudnak ezek a filmesek, magához tért. Isten tudja hogy hogy, de bepakoltama  kocsiba. Hazavittük. Bekísértem, majd totál ledöbbenten visszazuhantam a kocsiba...

Keresztanyukámmal innentől kezdve röhögtünk. Milyen abszurd helyzet? Ez a kis hülye nem vette észre az évszázad legnagyobb viharát, és nyugodtan alukált a kedves kis kamion társaságában... Ráadásul rossz irányba indult el haza... Kész! Tiszta vicc! És nem is kellett ma megismerkednem a hulla fogalmával. Ez rögtön jókedvre derített. Na meg megvolt a napi jócselekedet hajnali fél 5 után 5 perccel... Nem mindennap indul ilyen jól! :D

A szalonban nyugalom honolt. Csak mi ketten Keresztanyukámmal, a göndörítő masina, a hajszárító és valami béna szám, ami a szexről szól és Dolly(keresztanyukám) kedvence éppen. Egyszer csak megszólal Dolly: "Szerintem itt van Anyukád, ezt a napot nem hagyhatja ki"

Elmosolyodok. Hiszek ebben az egészben. Tudom, hogy mindig ott van, ahol kell... Angyalanyuka... Tuti, hogy ő segít ebben a tündérmesében. Tényleg úgy alakul az életem, mint a Disney- hercegnőké. Csak egy kicsit magyarabbul hollywoodtalanul... Mindenesetre mindenem tökéletes magamon kívül... de ez így van jól!

Végeztünk, soha ilyen jól nem sikerült még nekem frizut kreálni! Ámulok és bámulok! Amint hazaérünk, jön is Mirtill, a kozmetikusom és barátném egyben. Tündéraranyos csajszi, hihetetlen jóindulatú, kedves és hajlandó volt eljönni hozzám sminkelni, nehogy nekem kelljen rohangálni... Tündéri nem?

Kisminkelt, a tükörben egy szépített Viri nézett vissza rám. Tökéletesen stimmelt hozzám a make up. Nem volt túl sok, sem túl kevés. Pont Viris.

Jöhetett az öltöztetés... Mami össze-vissza rohangált, világát nem tudta szegénykém. Gyorsan elküldtük kávét főzni, hogy lefoglaljuk. Egyikünk sem kávézik...

Rajtam a ruha, a smink, és a frizu és készen... Dollyt egyszer láttam így elérzékenyülve régen-Anya temetésén... Mami bejött a kávéval, Mirtill elvette tőle a tálcát, mert kicsit megingott... Hárman bámultak rám, és Papa is befutott... Senki nem tudott szólni egy szót sem... Dini már lent várt, kicsit késésben voltunk, meglepő? Piri felugrott a szobámba valamit kérdezni és ő is ledöbbent. Csak annyit nyögött ki: "Úristen, de gyönyörű vagy"

Kicsit megnyugodtam, mert még tükröt nem láttam így totál készen...

Reggel 8 óra...

Giccom pizsiben kilibben a szobából, elpityeredik. Leszalad a lépcsőn, szól Dininek. Fent hallottam mindent odalentről...

Gica: Izgulsz nagyon Dini-mini-szini?
Dini: hát, mit mondjak? 
Gica: jajj, nagyon szép a Virdzsánija.
Dini: azért sírsz? Ha annyi smink van rajta, hogy nem ismerem fel, én is elsírom magam...
Gica: hülyeeeeeeeeeeeeee

Elindultam lefelé mosolyogva. Baromkodtam szokásomhoz híven. Egy láb, mégegy láb... Nincs több lábam. Dini csak két fehér cipőt látott-valószínűleg megnyugodott, mert szivattam a fekete ruhával eleget... Aztán leértem. Húztam magam után a háromméteres fátylamat.

"Aztacsudamindenit" hallottam Dini szájából "de gyönyörű vagy"

Odaértem és totál zavarba estem, ugyanis Dini szeme szokatlanul csillogott. nem találtunk szavakat. Megcsókoltam, ezzel próbáltam elvenni az egész komolyságát. A fotómasinám mögött Gica barátném kamerázás közben szipog... Keresztanyukám azt mormolja, hogy Keresztanya-illatom van, jóvan?-gyorsan befújt valami 30000 ft-os parfümmel. Világomat nem tudtam, csak Dinire próbáltam figyelni, de valahogy kényelmetlenül éreztem magam ebben a túl tökéletes szituban. Azon gondolkoztam, hogy ronthatnám el egy kicsit ezt valami béna beszólással. Erre megszólal Dini:

Fúúúj, szájfééény! CSillogok! Direkt kented magadra, mi? Mirtill, jó lett a vakolat!

Na fasza!-ez különösen jól hangzott egy menyasszony szájából...

Elindultunk pár képkattogtatás után... Ahogy kiértem, elkezdett sütni a nap és elállt az eső végre. Beültem a hatalmas tuareg hátsó ülésére és rádöbbentem, hogy a menyasszonyi ruhában csak állni lehet, mint egy porcelánbaba...

folytköv...