peavey on - péntek 13 - lagzi előtti utolsó nap...

Most látom elhűlve, hogy mindent megosztottam én, csak a nagy napot nem... :D

Szóval... szemet bemelegíteni, mert hosszú lesz... :D

Előtte való nap, azaz augusztus 13-án pénteken... őrült sürgés-forgás. a 94 éves Dédike pakolászik a konyhában, a fiúk a sátrat állítják az udvarra a fogadáshoz, a vőlegényemék házánál ugyanúgy sátorállítás. Család tömörül, mindenki megjelenik hébe-hóba... Futkosás ezerrel... Dini kollegáihoz rohanás tortákkal-inkább előbb vigyük, mint a nászút után romlott tortát... Gyerekek futkosnak a lépcsőn fel alá és megtisztelnek azzal, hogy ma lehetek fiú és játszhatok velük, mert holnap úgyis királylány leszek... Gyorsan indulás a kollegákhoz, de még elkap egy idegbetegnek tűnő vőlegény-jótündér keresztanya...

Körmöm?-kérdezi. A meghökkenéstől felelni sem bírtam, csak annyit mondtam: hogy nem 10-re beszéltük meg, hanem 7-re... Ugyanis lagzi előtti kedden felhívott, hogy tud ajánlani nekem egy körmöst a lagzira, mert egy nőnek erre is gondolni kell. Mire én közöltem, hog ykörmös vagyok és megcsinálom magamnak... Ő meg: jó, akkor az enyémet mikor? Mondom: tessék? rosszul hallok? Nem, nem hallottam rosszul. Közölték velem, hogy a vőlegény keresztanyjának jól kell kinéznie a lagzin, és mivel körmös vagyok, oldjam meg, végülis ez a munkám, nem? hatásszünet: de... Mindig a vendégnek van igaza... Azt hiszem, itt váltam hozzáállásilag jó szakemberré... 
Szóval betalált indulás előtt... Közöltem, hogy indulunk, nincs időm... Elindultunk, még utánam ordított, hogy hogy képzelem én ezt, amikor nincs semmi dolgom... Jó vicc, mi?

Kollegáknál: Nagyon rendesek voltak, kaptam egy szexis kötényt, csak lestek, mert felvettem. Közölték, hogy elég hülye vagyok, meg jófej... :D Dinikémnek állítása szerint csak dagadt a melle... Ja és meglepődve tették hozzá, hogy : te nem is vagy idegbeteg! PEdig eddig azt hittem, hogy minden menyasszony az...
Én: Csak az, aki nem biztos a dolgában! ;)
Azt hiszem letisztáztam magamban az egészet. Nyugodt vagyok. Belül persze dolgoznak a fogaskerekek, hogy erősen beparáztassanak. De ez valami olyan állapot, mint amikor félsz a vihartól éjszaka, de a kistesódat meg kell vigasztalnod. Nem mutathatod, mert összeborul a kártyavár...

Hazamenés: ott még terítés, kajapakolás, kössz, hogy jössz táblafestés... :D Isten hozta kedves vendég helyett ez pattant ki az agyunkból, nehogymár mi ne legyünk hülyék... :D

A szobámban kupi. Minden szanaszét, még sosem volt ilyen. A ruhám a szekrény kallantyúján libeg a levegőben, mintha egy felhő lenne. Könnycseppek... Meghatódtam azt hiszem... Nem tudom miért... a szemem sarkából kitörlöm az ádáz könnycseppet, ami mindig és mindig csak szaporodik. Nem! Megállítottam! Lehet nálam boldogabb valaki most ezen a földtekén? Tuti, hogy nem! Ennyi, nem picsogunk!

Vissza a sátorba díszíteni, pakolászni, "hajajj, fodrászhoz kell menni, keresztanyum már vár! Már megint elkéstem, a francba! Hogy sosem tudom magam megregulázni??? Szörnyű vagy Viri! " két óra a búrában a 48 fokban... isteni érzés. De legalább fogytam valamennyit a nemevéssel egybekötött szaunakúrán a fodrásszalonban a búra alatt, agyoncsavarózva...  Hopp! Tényleg elfelejtettem kajálni, forog körülöttem a világ és görcsbe rándul a gyomrom... bakker! CSokit gyorsan! Oké, jobban vagyok... Hűűű, szépm lett volna itt elpatkolni lagzi előtt, ha már kibírtam a búrás cuccost is...

Csörög a telefonom, gica barátnőm az, hogy Gyöngyösig tudnak csak jönni, mert busszal indultak el... Akkor kocsiba pattantam csavaróstul, mindenestül és irány Gyöngyössziti parasztelosztó... (buszmeg)
FElszedtem giccomat Igorral és beültünk még egy jós MAnhattanas hambira. KAja még sosem esett ilyen jól... végülis este 9-kor hirtelen indokolatlanul jól meg is reggeliztem...

Otthon üvöltő mulatós zene várt minket, meg nagyapám táncikált egyedül a sátorban, néha karöltve a 94 éves Dédivel... Amint odaértünk, persze elkapott és pörgetett. Elfogyott vagy 3 üveg pálinka... Valamikor a folyadékhiányt is pótolni kell... Dini hazamegy... nem értem miért, de majd megszakad a szívem... Nem tudom mikor aludtunk utoljára külön... Meg most mért kell? wááááá... Elment, nálunk meg megy a banzáj ezerrel, nemhogy a szomszédok, kábé az egész falu nem tud aludni, úgy szól a kadlott karcsi a magnóból jóigényesssssssssssen...

Dédike pörög este 11-kor, nem zavarja, táncoltat, forgat... Mamikám is tündéri... Papa rámnéz és zokogva kiszalad a sötét éjszakába a sátorból. Utánamegyek... Nem tudom, hogy  a pálinka, vagy a zene, vagy csak a pillanat meghatódottsága, de megölelt. Engem. Ős sosem csinál ilyet, és azt hajtogatja: Majd megérted egyszer... [sír] és eszébe jut egy sír... Szegény Anyád! Mit nem adna ha itt lehetne! Majd megérted ezt is Anyukám! Ölel és sír... Én meg értetlenül bámulok a kertbe a nagy sötétségbe, ahol egy kiszabadult csirke kószál céltalanul... Próbálok valami kapaszkodógondolatot szerezni, hogy ne most zuhanjak össze, amikor már egy szép várat építettem magamra. Nem hagyhatom összedőlni. MEgmeredek, kihúzom magam és mosolygok, mint mindig. A mentőgondolat szemét dolog, mert soha nem azt találod meg, ami tényleg kiránt...
"Basszus.Apa... Mit érezhet most? Hol van? Mit csinál, hogy nem hívtuk meg?"

Éjfélt üt az óra, még a sokáig fennmaradó Hamupipőkének is fellőtték a pizsit. Nagymamám takarodót fúj, szinte hallani a környező házak megkönnyebbült sóhaját...

Fent a szobában a szép kelmék szépségesen hullanak alá. Te jó ég! Ez holnap rajtam lesz! Mosoly... Egészséges izgalom. gica barátném azon aggódik, hogy van e gőzöls vasalónk, hogy ki tudja vasalni a ruháját. Igor a kinyírt szarvasoktól rezelt be. Papa vadász, minden tele van döglött állatokkal, trófeákkal... Azon rágódok, hogy írjak e egy sms-t Dininek, biztos alszik már szegénykém... megnézem az asztalon heverő telefont és ott vár egy sms: "Jó éjt picivirágom! Szeretlek! Holnap... ;)" Elérzékenyülök...Jajajj, gyorsan valami!!!! ööööö... oké, van valami varrnivaló az egyik ruhán, ez most elterel. gicáék elmennek aludni, Mami átköltözik hozzám, pityereg. Megvigasztalom. Látom rágódik nagyon... Gyorsan fészbukot nekem! Kisebb morgások és a lila szem alatti karikák megfékezésére bemutatott nem fogsz aludni semmit után inkább ledőlök.

Előző este nem aludtam. Nem bírtam. Olyan hevesen vert a szívem, mint egy szerelembe eső süldőlányé. Most fáradtnak kéne lennem, az is vagyok...Álmos is. Forgolódok, sehogy sem kényelmes az a rohadt párna! Bezzeg az otthoni, amikor Dinit jól kitúrom a helyéről... :D

Elképzeltem a kedvenc emlékképeim egyikét, hogy megnyugodjak. A bózsvai kirándulás. Semmi sincs ott, csak a nagy semmi, meg egy nagyobbféle kő. Arra felmásztunk. Évekkel ezelőtt ez volt az első közös kirándulásunk, amikor csak ketten voltunk... CSináltunk pár fotót, májkrémes kiflit ettünk, azt volt időm csomagolni otthon. Ettünk Forrón fagyit... Ez nekem különösképp tetszett... Ez a kedvencem. ha elképzelem, el tudok aludni és még szépeket is álmodok. Nade mi a ménkű? Hát pontosan az. Fél 2-kor elkezdett morogni és háborogni az ég, ömleni az eső, csapkodni a villámok. Félek a viharban... Nem tudok aludni. Kiülök inkább az erkélyre nézni a villámokat meg az esőt. Szeretem az esőillatot. Anya is szerette. Félálomban lehetek, mert a lilára festett ég helyére beugrik egy kép. Valami régi emlékkép lehet gyerekkoromból...  most nem tudom felidézni... Elmerengek azon, hogy minden alszik és nyugodt... Azon agyalok, hogy hogy tudnak az emberek ilyenkor aludni? És én miért nem?  Tuti nem ember vagyok...

Szemben, nagybátyámék házában felkapcsolják a villanyt. Hirtelen eloszlik a félálom, elrebben a nyugalom, élet költözik újra az utcába. Egy esőkabátos figura-feltehetőleg nagybátyóm szalad át a csapkodó villámok között hozzánk. Leszaladok én is, aq sátorban rendet kell rakni, mindent elvit a szél, amin egész nap dolgoztunk. Lógnak a kreppapírok, leengedtek a lufik, a sátor kicsit szétesett és össze kell szedni a kipakolt terítékeket...

Boxerban, egy hatalmas pólóban és törülközővel a csavarós fejemen állok és nézem, ahogy mellettem vájódnak a földbe a lilás villámok. A sátorban áll a víz. Mindenhol áll a víz. Seprűnyéllel lökdössük a sátor tetjéről a vizet, hogy ne szakadjon be... vagy ázzon be mégjobban... Nem szólunk, csak tesszük a dolgunkat.

Kéne egy cigi!

belopódzok papa szobájába, úgy alszik, mint a bunda-annyi pálinkától nem is csodálom... elcsórok két szál cigit és nagybátyámmal egymásba karolva, ölelve pöfékelni kezdünk. Nagyot sóhajtok, de nem értem miért halál nyugodt vagyok...

Simítást érzek a derekamon, de ez lágyabb kéz, mint a nagybátyámé. Átölel. Mami jött hozzám... Cigizek. A francba, lebuktam. Kínosan nevetek, ő is. Próbálja nem észrevenni a füstölgő bagót a kezemben. Aztán kér egy slukkot. Köhög. Szeretem. Meghatódtam. Olyan aranyos, hogy kiengedtem két erőlködő könnycseppet...