Isten színe előtt...

a hómméd kamerafelvételen ennyi látszik: Dini vonul a templomban az édesanyjával, aztán hajnali kettőkor vágjuk a tortát...

a papunk egy tündéri ember, nagyon evilági és hihetetlen vagány. Szuper szövege van, amiből jócskán kaptunk aznap.

De előtte. Körülöttem őrült pörgés, mindenki szét akar szedni. Végre behúzódnak a hűvös templomba a hőség elől. Csak mi páran maradtunk kint. Dini, a fátyolvivőim, és a kis frodonk. De valami még hiányzik. Befut az unokaöcsém. Gabó autista, nem szereti az emberek közelségét, sokszor a családét sem... Egyenesen felém tart. Odaér és megölel. Megszakad a szívem a nagy boldogságtól. Körülbelül 10 éve nem szoríthattam magamhoz Őt... És most hozzámbújt. Ölel és nem enged... A fényképeken annyi látszik, hogy zokogok. Még most is könny szökik tőle a szemembe...

A templomba vonulván furcsa érzések kerítenek hatalmukba. azt hiszem teljesen elérzékenyültem. Ott várt engem a párom, de ő csak a haverokat figyelte az emelvényen, hátha kiírtak nekünk is valami hülyeséget. Nagy hirtelen eszembe jut, hogy nem írtam fel a cipőm talpára hogy help me... Morgolódok egyet magamban.

Odaérek, leülünk, szól az orgonamuzsika, az önjelölt fényképészek kattogtatnak a mi fotósunk elé ugorva. Kisebb harcok után, idióta fejeket vágva pózolok a vakufényekbe. Itt sem tudok normális maradni. a papocska viccesen int nekünk, hogy elég legyen...

Kezdődik a szertartás...

igen-igen

Odaértünk a művelődési házba, ahol a polgári esküvőt tartottuk. Gyermekkoromban annyit álmodoztam erről az egészről, most pedig mérhetetlen félelmet éreztem csak. Leblokkolt minden érzékem, pörgött körülöttem a világ, rengeteg ember az út szélén mind integet, én lépkedek előre az arcomra sült mosollyal, ügyesen megtévesztve a nézelődőket és mindenki mást is... talán saját magamat is...

Izgulok. Tudom, hogy jobb nem is történhetne velem, mégis zakatol a szívem. A házasságkötő odalép hozzánk és aláírat valami papírt az új nevemmel. Dinire pillantok, a szemében csak úgy ragyog az a szikra, amit annyira szeretek. Csodálatosan csillogó szemei vannak. A feketébe hajló csokibarnán csak úgy szeret megpihenni a fény, nem is csodálom, hiszen gyönyörű. Elmélázok rajta és a bociszemek mosolyvillantása után elszáll minden rémület belőlem.

A vendégek mind a helyükön, valami lágy melódia szól a cd lejátszós hiperszuper hifi toronyból-falun ilyenek is vannak... :D Kint állunk egymásba karolva, nem tudom eldönteni, hogy izgulok, vagy már átestem a holtponton... Már Dini sem remeg. Megszólal a zene. A Lamb od God  -tól a the passing című ultrabrutál hörgős metál, ami szolid gitárszólóval kezdődik, majd bedurvul, és mi itt indulunk el... A szívem úgy dobog, hogy csoda, hogy a helyén marad... Büszke vagyok, hogy bevállaltuk. Instrumentális szám, teljesen átérzem a hangulatát, és boldogan vonulok a párommal a helyünkre.

Ahogy haladunk előre a sorok közt, úgy mosolygok, ahogy még sosem tettem, az emberek döbbenettől dermedt arca mind ránk szegeződik, mindenki kíváncsian fürkészi a legkisebb ellenállást is bennünk. De pórul jártak, ez az egyetlen érzés, ami nem fordult meg bennünk akkor. Teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban, mindenben, egymásban!

Versek, nagy szavak, boldogságot ígérő hős szavallatok. Csak a zenére tudok figyelni, amiket mi állítottunk össze előző nap Dinivel. Serj Tankian, Lamb of god, transformers, Szépség és  szörnyeteg, Coco Jumbo instrumentális verziója és System of a down... És amikor vége a formalitásoknak, túl vagyunk az aláíráson, az igeneken és a szülőköszöntőn és rajtunk kívül az egész násznép zokog a meghatódottságtól, ,mi egymásra pillantunk és a pezsgőkoccintás alatt indult is az üllői úti fáktól az esküvő című nagyszerű szám: csokor a kézben, öltöny a testen, igen a szájból...blalalalbla... sose volt még ennyire durva... Az egész násznép velünk az élen röhögésben tört ki, főleg a rögtönzött táncom után, amely félelmetesen nőiesre és felnőttesre sikerült, pezsgőt ittunk, koccintottunk és úgy tűnt a hangulat egy pillanat alatt engedett fel, nem csak a 41 foknak köszönhetően...

Boldogság a javából, megőriztük saját magunkat, a mi egyéniségünk jött vissza a bolondozásból...

Ahogy a nászinduló elindult, az én pezsgőm még tele volt, hát gyorsan nőiesen lehúztam és szaladtam a férjem után kifelé. Odakint a táncos ruhába öltözött néptáncosok fogadtak bennünket és táncoltak, énekeltek nekünk: Búza-búúúúza-Búúúzás Virág, engem szól az egész világ, egész világ rólam beszél...

Beálltunk táncolni Dinivel, végighülyültük az egészet, a násznép döbbenten figyelt minden mozzanatot. A végén mindenki megölelt minket egyszerre, ezzel a felkiáltással: 3ra mindenki meztelen! :D Őrült nevetés és jó kedv. Szuper volt! Mindenki ott volt, aki számított! Persze voltak, akik nem jöttek el, de mit számít az a pár ember, aki fontos volt, hogy ott legyen, ott is volt!

Szupeeeeeeeeeeeeeer!

pillanatok játéka

mosolygok, ahogy kilépek a barnára pingált ajtón. A szívemben millió kolibri verdes, izgulok, pedig nem szoktam. Mintha most látna meg először, talán ő is így érzi...

Mindenütt kíváncsi tekintetek. Fürkésznek, úgy érzem sokan hibát keresnek rajtam, majd örömmel nyugtázom, nem találnak. Nagypapám most lát először. Könnyek szöknek a szemébe. Nehezen viselem, de erős vagyok, mint egy kőszikla. A ruhám olyan, mint az alabástrom, hófehér és ragyog. De az is lehet, hogy én ragyogok, hiszen akármennyire is rettegek, mosoly mögé rejtem. Ez így van jól. Furcsán érzem magam. Pont ilyenkor kell rájönnöm, hogy mégsem szeretek ennyire középpontban lenni? Na jó, szeretek, de itt nincs esély elbújni, ha valamit elbaltázok...

Dininek pálinka, búcsúztatás, abszolút döbbenet. Eldöntöttem, hogy semelyik szülő szemébe nem fogok nézni, mégis milyen már, ha a menyasszony úgy bőg, mint egy csecsemő... Bár Zolira-apósomra nézhetek, ő sosem érzékenyül el, bár ezt Papáról is gondoltam... Mosolygok, körülöttem szipognak, ahogyan libbennek a hangok a szélben. A vőfély-Madárka elbúcsúztatta a menyasszonyt a szüleitől, kis baki csúszott be, ugyanis Lórit-apám, csak nem hívom apámnak is halottként tüntette fel, de nem sűrűn érdekel. Kicsit mondjuk a szívembe váj, hogy mi lenne, ha most itt lenne... De nem. Erős vagyok, ez így van jól, már megtárgyaltuk... Anya?! Furcsa, mintha érezném a jelenlétét, furcsa nyugalom kerít hatalmába. Nem sírok, mosolygok-boldogan. Mamikám zokog, még Anyósom szemében is megcsillan pár könnycsepp a versike hallatán. No de ne... Apósom zokog? Ajajj, elterelő hadművelet, oda nem nézhetsz... Egyszerűen rámeredek, leesik az állam és ijedten nézem a remegő szájat és a legördülő két könnycseppet. Nem hiszek a tulajdon szememnek. Dini mellettem ugyanígy meghatódva. Én teljesen érzéketlen lettem a döbbenettől.

Végre indulunk, vége a sírós résznek. Dübörögnek a dobok, szól a nóta: férjhez megy a falu legszebb lánya... Kiráz a hideg. Furcsa érzés. Tudom mindenkinek ezt a dalt játsszák, de valahogy a szívembe vág. Nem tudom miért. Most figyelek először a lagzis nóták szövegére, Bálint megrántja  karomat: Viri, ne rohanjunk annyira, mert Anyu megkattan. Nevetünk, kiérünk az utca végére, a fátylamat a kislánykáim viszik büszkén, az ikrek és Dominik meg Ricsike körülöttem szaladgálnak. 5-6 évesek. Azon veszekednek, ki foghatja a kezemet. Bálintot el akarják űzni, hogy most ők jönnek. Rendezgetem a gyerekeket magam körül és amikor feltekintek, emberek tömkelege áll az úton mindenfelé és minket bámulnak. Aha, jöttek a nézők.

Gyerekkoromban én is mindig ámulva néztem a menyasszonyokat és most a barátaim, ismerőseim, falubeliek gyerekei bámulnak rám úgy, mint akik angyalt látnak. Oda akarnak jönni hozzám, de Anya nem enged senkit. Így hát integetek nekik szorgosan. Az egyik kislány felkiált: Anya, Virág nekem integetett! Elnevetem magam, hihetetlennek tartom ezt az egészet. Hogy valakinek most én vagyok A SZÉP...

Nem nézhetek hátra, a papírpénz csúszkál a cipőmben. Rájövök hogy nem írtuk rá a cipőtalpunkra Dinivel, hogy HELP. Meg akartuk viccelni a templom népét ezzel, de kiment a fejünkből a nagy szaladásban. Mennyi hülye babona, wááá...

Elkapom a kamerát Dini unokatesójától és a fejem fölé emelem, hogy ha már nem nézhetek hátra... :D

Viccelődünk, hátulról hallom az emberek beszélgetését, Dini hangját, a barátnők dalolását, mintha kiéleződött volna a hallásom, mindent hallok, kicsit elérzékenyülök, de nem látszik...

Mosolygok...

tobábbtovábbtovább...

A kocsiban furcsa nyugalom szállt meg. Viccelődtünk és megállapítottuk, hogy megint késünk, persze nem miattam... Én sosem kések el. Én vagyok a pontos idő mintalánya... Izgultam, hogy mit kapunk a fotóstól.

Ójajj, durván meleg van, és a hajam legalább az első fényképig bírná ki... Nagy kérés volt, ugyanis a hajamba kódolt "márcsakazértisazleszamiténakarok" egyre inkább erőre tört, hiába a sok hab, lakk, meg forró vas...

Odaértünk. Sivárság és pislákoló napfény. Semmi baj, legalább nem esik-gondoltam és egyre jobb kedvvel mosolyogtam.

"BE kéne menni a napraforgósba"-szólt a fotós, belém meg belémpillantott a hirtelen felismerés: otthonhagytam a váltócipőmet. Ugyanis megbeszéltük, hogy viszek egy pluszcipőt, mert a fotós közölte, hogy a menyasszonyok ultrahisztisek mindenre, így ne játszunk fölöslegesen egymás idegeivel, vigyek inkább váltópipőt, amit nem sajnálok. Hát elfelejtettem. Na nem baj! Kitalálunk valamit!

Pár perccel később két tesco-s szatyorral a a lábaimon battyogtam befelé a sárba. Éreztem, ahogy a harmat és az esőcseppek átfurakodnak a vékony harisnyán. Uhh, szembejött egy karó vagy mi, a ruhámon lett tőle egy szép kis sárfolt. Elnevettem magam, mire Dini hirtelen csak annyit tudott mondani: Virikém, hogy etted le magad kaja nélkül? Mert oké, hogy mindig leeszed magad, de hogy sárral is megy!

Elnevettem magam, mit érdekel az egész. Nehogymár egy foltot szúrjon ki mindenki! Ha meg igen, tudják, hogy rólam van szó. Mindig van egy folt a ruhámon... Akár tőlem függetlenül is. Gica barátnőm már azzal gyanusított meg, hogy direkt ilyeneket veszek meg a boltban, csakhogy megőrizzem a leevős alibimet...

Fotóztunk egyet-kettőt-háromszázat... Dőltünk, hajoltunk, bújtunk, hadonásztunk napraforgókkal, aztán miután közöltem, hogy a súlyom nem kedvez a sárban készült képekhez(besüllyedtem), inkább kivonultunk a használaton kívüli bekötőútra... tiszta sár vagyok. Igazi parasztmenyasszony-hmmm a farmwillesek büszkék lesznek rám! :D

Ezek után jöttek az országúti képek... Azt szerettük volna, ha nem a megszokott, beállított képeket nézzük majd vissza, hanem magunkat, olyannak, amilyenek valóban voltunk. Mert lehet, hogy szép, ha egy menyasszony tökéletes, de nem akartam semmilyen illúziót kergetni, mégis csak rólam van szó... Így kirohantunk az útra, ahol elvileg nem közlekedik semmilyen jármű, mert egyszercsak a semmiben vége van az útnak. Gyakorlatilag jött lovaskocsi, minden... NAgyon vicces volt a döbbent arcokat látni, hogy sehol egy kéreg nélküli fa, ahol általában pózolnak a menyasszonyok... Szaladtunk az úton, elvonultunk, jól éreztük magunkat...

ezután vonatra ültünk és leutaztunk Vámosgyörkre, mert mért ne? :D

Amikor leértünk, és kellő mennyiségű népet meghökkentettünk a pályaudvaron és modellt álltunk minden telefonnal fényképező embernek, odaszaladt hozzám egy kisgyerek fényképezkedni, de előtte annyit mondott az anyukájának, hogy :anya, nézd egy angyal... Hát ez igen jól esett, annyira randa csak nem lehetek... Innen Mátrafüredre mentünk a kopasz fenyők közé. Ide már jöttek a koszorúslányaim is, akik egészen 9 óráig alhattak volna... Mázlisták, 9 órakor már a világomat nem tudtam... Gyönyörűek voltak! Majd elájultam tőlük! A keresztlányom folyton az abroncsával játszott, amit megértek, mert én is ezt csináltam. Furcsa érzés. A kedves férjem mondogatta, hogy nem érti, mi a francnak kellenek ezek a ruhák, elrontják az alakot, mert természetellenesek... A lagzi napján közölte, hogy még sosem látott ilyen szépnek, de tartja tézisét, miszerint a ruha természetellenes, viszont én gyönyörű vagyok... Elolvadás... ennyi bókot az elmúlt 6 évben nem kaptam tőle... :D

Itt rájöttem, hogy ingerült vagyok. Mégpedig az éhség miatt. BAsszus, nem ettem még ma semmit és egy óra múlt... Nem lehetett innom sem, nehogy izzadni kezdjek a nagy melegben és csillogjon a fejem a képeken... Szóval leendő menyasszonyok, készüljetek, se enni, se inni nem szabad... és tűrni kell a nagy meleget a fűzőben...

Beültünk a kocsiba. Végre kaptam ásványvizet. Úgy éreztem, mintha tényleg virág lennék, aki végre vízhez jut. Kivirultam, a fejfájásom is javult. Úgy néztem ki, mint egy hadirokkant. A hajam egyenesen lógott, a fátylam kiesett, a sminkem elkenődött. Amikor hazaértem, a keresztanyám sikított, amikor meglátott...

"Úristen! Egy playmate-tet engedtem el itthonról és godzilla jött haza. Irány a hajsütővas..."

NEM! Előbb lezuhanyzok! Kurva meleg van odakint! -visítottam és már rohantam is a fürdőbe. A probléma ott volt, hogy a fotós ott akart átöltözni és bezárkózott. A rokonok közül mindenki fent rohangált a lakásban, én meg ott álltam egy szál  plédbe burkolva. Jöttek gratulálni,meg a borítékokkal, és amikor mondtam, hogy nem alkalmas, mert leesik rólam a pléd, megsértődtek. Többen... Még páran viccelődtek is, hogy nem fogok e elkésni... Basssz... Mennék én, ha lehetne. Volt, aki még a fürdőbe is utánam akart jönni. Naneeeeeeeee... Csak fürödni szeretnék egyedül. Nem jött össze. Jönni kellett fogni a hajamat és ügyelni a sminkemre. Szóval egy menyasszonynál megszűnik létezni a személyes tér és a szégyenlősség...

Utána gyorsan felöltöztettek megint és újra a hajamnak álltak... Pattogott a vas. Giccom bejött és rámnézett: de szarul nézel ki! Jól vagy? ettél, ittál már? Mire megszólaltam volna, lerohant kajáért. A nap egyik legjobb tette volt... Éreztem, ahogy a sejtjeim bálványozva gicát köszönetet mondanak mind a két falatért, amire időm volt...

Jöttek a rokonok, ismerősök, barátok... Senkinek nem leszek meglepetés, mindenki durván kíváncsi. Keresztanyám azt hajtogatja, hogy kedvesen, ne oltsak le senkit.

Pedig jó kedvem van. Nem bántok én senkit. Mindenkinek válaszolok, mosolygok, a vállamra borult sírókat meg megvigasztalom. Sok hüppögő, pityergő ember. A mini koszorúslányok, akikről eddig nem tudtam, szaladgálnak körülöttem és egyenként közlik velem, hogy ők ma a legszebbek, de elég csini vagyok ahhoz, hogy lehessek a második... Pörögnek előttem mind. Kicsit kiakadok, hogy ezt a kérésemet is jó sokan figyelembe vették, hogy nem szeretnék nagy felhajtást és flancot... nembaj! Csak két anyuka adott pluszba abroncsos ruhát a gyerekére-az se baj, ha fiú... :D

Ilyen a családom, ez van... Nem baj, úgy jó minden, ahogy van...

Vajon mi lehet Dinivel? Izgulok... A barátnőim feljöttek hozzám, végre csak egy csaj sír... Megvigasztalom, hogy tényleg nincs semmi baj és nem temetésre jöttünk, csak egy gémoverwájtszenzésönre... Nevet, rendicsek, pipa! Kis drágáim, miattam népviseletbe öltöztek. Elérzékenyülök...Senki sem sír épp mellettem. Nevetgélünk. Dobokat hallok. A lányok felugranak, menni kell... Szól a zene az utcában... "férjhez megy a falu legszebb lánya..." Virikém! A menetben nem szabad hátranézni, ne felejtsd a pénzt a cipődbe és gyönyörű vagy! majd eltűntek...

Kalimpál a szívem. Az első sokk... Úristen! Mi lesz most? Izgulok. Ajajajajjj, sírnom kell... Gica épp sompolyog lefelé, ráordítok: NE HAGYJ EGYEDÜL! Odajön, pityereg, megölel. Annyira durva, hogy itt vagyunk... Mennyi minden történt pesten, mennyi hülyeséget csináltunk és most itt vagy és gyönyörű vagy és komoly menyasszony. Felnőtt vagy, vagy mi... Le kell mennem, mert rámszóltak! NE haragudj Virim! azzal lement...

Ott álltam, néztem az ablakon a vonulókat. Elől jött Ő... Mindenki pörög és kíváncsian figyeli a sátrat, hátha ott van a menyasszony... Csak Dini néz az ablakomra... Elszorul a szívem. Érzem, ahogy a könnyek utat akarnak törni maguknak, de nincs idő rá.

Madárka a vőfély mondja a szöveget, a lányok lent morajlanak a hallban, szólítanak. Kimegyek a szobámból, belenézek a tükörbe és közlöm az ottani szép menyasszonnyal, hogy MINDEN ÚGY JÓ, AHOGY VAN!  Mosolyt fel! kacsintás. Elismerő tekintet a tükörből. Megcsillan a karomon a karkötő...

Amint meglátnak a lányok, szipognak és azt hallom, hogy : úúúúááááá... még jobban mosolygok. Még egy pityergőt megvigasztalok. Felemelik a háromméteres fátylamat és elindulunk kifelé...

igen nap

...Ázott hajjal, cigifüstösen, kicsit megroggyanva felvonultam a szobámba. Minek feküdjek le mostmár? Inkább beültem a kádba zuhanyozni. Jó érzés, ahogy a forró vízcseppek megmelengetik a bútól fagyott testemet. Néztem a margarétákat a csempéken. Annyira olyanok, mintha festve lennének, és mégis gépgyártotta darabok. Vagy 25 évvel ezelőttről. Libafoszöld minden. Régen utáltam ezt a színt. Annyira snassz, olyan, mintha mindig koszos lenne. Nekünk miért nem lehetett kék csempénk, mint minden normális embernek? Aztán rájöttem. A Mami is ugyanolyan különc a maga módján, mint én. Lehet, hogy mások bénának látják, mégis különleges a mi szemünkben. Most tetszik. Nem tudom miért, megszerettem. A kedvenc tusfürdőmmel zuhanyzok, a palmolive no stress-jével. Levendulás és ylang-ylangos. Imádom. Tényleg megnyugtat.

Az ablakból az eső elől be szeretne menekülni egy kismadár a fürdőbe. Micsoda perverz kisállat. Tuti kukkolni jött! Szegénykém nekicsapódik a szúnyoghálónak, aztán amint magához tér, becsipog hozzám. Elképzelem, hogy azt mondja: "Nyugi már, mit stresszelsz? Úgyis minden jó lesz!"

Miután elpancsoltam Mamiéknak egy hónapi vizet, kikászálódok a kádból. Megtalálom a kedvenc Barbies törülközőmet, felvidulok. 6. szülinapomra kaptam Anyáéktól. Akkor kaptam meg a görkorimat is, ami velem nőtt 13 éves koromig. Sosem értettem hogy... Aztán rájöttem, hogy nagy méretűt vettek, csak mindig kitömte Anyukám vagy Mamikám valamivel észrevétlenül...

A fürdőből az első utam Mami szobájába vezetett, ahol Gica barátnőmék pihentek. BEosontam és Mami kincsesszekrényéhez és megkerestem a legnagyobb kincsemet, amire mindig is vágytam. Anya karkötőjét. Sosem mertem felvenni, de úgy éreztem, hogy ma szükségem lesz rá. Ma nem fogom elhagyni, végülis lesz rajtam kesztyű...

Ahogy elbűvölve néztem a régi karkötőt, próbáltam emlékek után kutatni. Dudáltak. Keresztanyukám ült idegesen a kis matizkában. Előbb jött, nem bírt várni, bár állítása szerint a késésemet próbálta megelőzni, végülis ma nincs időnk rá. 4:26 perc. Gyorsan felkaptam a legelnyűvöttebb, kedvenc pulcsimat és elindultam lefelé a lépcsőn. A dinka macskám épp párharcot vívott a szőnyeggel, ki tudja mit tett szegény pára a macska ellen, amit meg kellett bosszulnia. Megpróbáltam elkapni. Furcsa szerzet ez a Shiva-cica. Szörnyen lusta, de ha játszik, egyszerűen képtelenség megfogni. Kicsit csalódottan kiléptem az ajtón, aztán még visszaugrottam a küszöbről a napszemüvegemért. Felkaptam a nagy sötétben. Odarohantam Keresztanyukámhoz és beugrottam a kocsiba és indokolatlanul ráordítottam: "HAWAI, DIZSI, RÁKENDRÓL!" és elnevettem magam, mire ő megállapította, hogy egy idegroncsra számított, de sosem voltam normális...

Lekanyarodtunk a fő útról a fodrászszalon felé. Az űt mellett egy kamion pihent. De nem csak a kamion. Egy hapsi fekszik mellette, alatta. Jézusom, találtam egy hullát! Aztafasza! Ennyit a lagziról. Keresztanyum megállt, de nem mert kiszállni. Nem tudom mi ütött belém, félek a hulláktól, mégis kiugrok, hogy megnézzem mi van vele. Közben végigpörgetem az agyamban az elsősegélynyújtás tanfolyamon tanultakat.

Huhh, hálistennek lélegzik. A nevét inkább nem írom le, nehogy valaki illetéktelen elolvassa... Jó ég, de rohadtul nehéz. Rázogatom, hogy magához térjen, aztán a filmekből elnézett pofont alkalmaztam. Tudnak ezek a filmesek, magához tért. Isten tudja hogy hogy, de bepakoltama  kocsiba. Hazavittük. Bekísértem, majd totál ledöbbenten visszazuhantam a kocsiba...

Keresztanyukámmal innentől kezdve röhögtünk. Milyen abszurd helyzet? Ez a kis hülye nem vette észre az évszázad legnagyobb viharát, és nyugodtan alukált a kedves kis kamion társaságában... Ráadásul rossz irányba indult el haza... Kész! Tiszta vicc! És nem is kellett ma megismerkednem a hulla fogalmával. Ez rögtön jókedvre derített. Na meg megvolt a napi jócselekedet hajnali fél 5 után 5 perccel... Nem mindennap indul ilyen jól! :D

A szalonban nyugalom honolt. Csak mi ketten Keresztanyukámmal, a göndörítő masina, a hajszárító és valami béna szám, ami a szexről szól és Dolly(keresztanyukám) kedvence éppen. Egyszer csak megszólal Dolly: "Szerintem itt van Anyukád, ezt a napot nem hagyhatja ki"

Elmosolyodok. Hiszek ebben az egészben. Tudom, hogy mindig ott van, ahol kell... Angyalanyuka... Tuti, hogy ő segít ebben a tündérmesében. Tényleg úgy alakul az életem, mint a Disney- hercegnőké. Csak egy kicsit magyarabbul hollywoodtalanul... Mindenesetre mindenem tökéletes magamon kívül... de ez így van jól!

Végeztünk, soha ilyen jól nem sikerült még nekem frizut kreálni! Ámulok és bámulok! Amint hazaérünk, jön is Mirtill, a kozmetikusom és barátném egyben. Tündéraranyos csajszi, hihetetlen jóindulatú, kedves és hajlandó volt eljönni hozzám sminkelni, nehogy nekem kelljen rohangálni... Tündéri nem?

Kisminkelt, a tükörben egy szépített Viri nézett vissza rám. Tökéletesen stimmelt hozzám a make up. Nem volt túl sok, sem túl kevés. Pont Viris.

Jöhetett az öltöztetés... Mami össze-vissza rohangált, világát nem tudta szegénykém. Gyorsan elküldtük kávét főzni, hogy lefoglaljuk. Egyikünk sem kávézik...

Rajtam a ruha, a smink, és a frizu és készen... Dollyt egyszer láttam így elérzékenyülve régen-Anya temetésén... Mami bejött a kávéval, Mirtill elvette tőle a tálcát, mert kicsit megingott... Hárman bámultak rám, és Papa is befutott... Senki nem tudott szólni egy szót sem... Dini már lent várt, kicsit késésben voltunk, meglepő? Piri felugrott a szobámba valamit kérdezni és ő is ledöbbent. Csak annyit nyögött ki: "Úristen, de gyönyörű vagy"

Kicsit megnyugodtam, mert még tükröt nem láttam így totál készen...

Reggel 8 óra...

Giccom pizsiben kilibben a szobából, elpityeredik. Leszalad a lépcsőn, szól Dininek. Fent hallottam mindent odalentről...

Gica: Izgulsz nagyon Dini-mini-szini?
Dini: hát, mit mondjak? 
Gica: jajj, nagyon szép a Virdzsánija.
Dini: azért sírsz? Ha annyi smink van rajta, hogy nem ismerem fel, én is elsírom magam...
Gica: hülyeeeeeeeeeeeeee

Elindultam lefelé mosolyogva. Baromkodtam szokásomhoz híven. Egy láb, mégegy láb... Nincs több lábam. Dini csak két fehér cipőt látott-valószínűleg megnyugodott, mert szivattam a fekete ruhával eleget... Aztán leértem. Húztam magam után a háromméteres fátylamat.

"Aztacsudamindenit" hallottam Dini szájából "de gyönyörű vagy"

Odaértem és totál zavarba estem, ugyanis Dini szeme szokatlanul csillogott. nem találtunk szavakat. Megcsókoltam, ezzel próbáltam elvenni az egész komolyságát. A fotómasinám mögött Gica barátném kamerázás közben szipog... Keresztanyukám azt mormolja, hogy Keresztanya-illatom van, jóvan?-gyorsan befújt valami 30000 ft-os parfümmel. Világomat nem tudtam, csak Dinire próbáltam figyelni, de valahogy kényelmetlenül éreztem magam ebben a túl tökéletes szituban. Azon gondolkoztam, hogy ronthatnám el egy kicsit ezt valami béna beszólással. Erre megszólal Dini:

Fúúúj, szájfééény! CSillogok! Direkt kented magadra, mi? Mirtill, jó lett a vakolat!

Na fasza!-ez különösen jól hangzott egy menyasszony szájából...

Elindultunk pár képkattogtatás után... Ahogy kiértem, elkezdett sütni a nap és elállt az eső végre. Beültem a hatalmas tuareg hátsó ülésére és rádöbbentem, hogy a menyasszonyi ruhában csak állni lehet, mint egy porcelánbaba...

folytköv...

peavey on - péntek 13 - lagzi előtti utolsó nap...

Most látom elhűlve, hogy mindent megosztottam én, csak a nagy napot nem... :D

Szóval... szemet bemelegíteni, mert hosszú lesz... :D

Előtte való nap, azaz augusztus 13-án pénteken... őrült sürgés-forgás. a 94 éves Dédike pakolászik a konyhában, a fiúk a sátrat állítják az udvarra a fogadáshoz, a vőlegényemék házánál ugyanúgy sátorállítás. Család tömörül, mindenki megjelenik hébe-hóba... Futkosás ezerrel... Dini kollegáihoz rohanás tortákkal-inkább előbb vigyük, mint a nászút után romlott tortát... Gyerekek futkosnak a lépcsőn fel alá és megtisztelnek azzal, hogy ma lehetek fiú és játszhatok velük, mert holnap úgyis királylány leszek... Gyorsan indulás a kollegákhoz, de még elkap egy idegbetegnek tűnő vőlegény-jótündér keresztanya...

Körmöm?-kérdezi. A meghökkenéstől felelni sem bírtam, csak annyit mondtam: hogy nem 10-re beszéltük meg, hanem 7-re... Ugyanis lagzi előtti kedden felhívott, hogy tud ajánlani nekem egy körmöst a lagzira, mert egy nőnek erre is gondolni kell. Mire én közöltem, hog ykörmös vagyok és megcsinálom magamnak... Ő meg: jó, akkor az enyémet mikor? Mondom: tessék? rosszul hallok? Nem, nem hallottam rosszul. Közölték velem, hogy a vőlegény keresztanyjának jól kell kinéznie a lagzin, és mivel körmös vagyok, oldjam meg, végülis ez a munkám, nem? hatásszünet: de... Mindig a vendégnek van igaza... Azt hiszem, itt váltam hozzáállásilag jó szakemberré... 
Szóval betalált indulás előtt... Közöltem, hogy indulunk, nincs időm... Elindultunk, még utánam ordított, hogy hogy képzelem én ezt, amikor nincs semmi dolgom... Jó vicc, mi?

Kollegáknál: Nagyon rendesek voltak, kaptam egy szexis kötényt, csak lestek, mert felvettem. Közölték, hogy elég hülye vagyok, meg jófej... :D Dinikémnek állítása szerint csak dagadt a melle... Ja és meglepődve tették hozzá, hogy : te nem is vagy idegbeteg! PEdig eddig azt hittem, hogy minden menyasszony az...
Én: Csak az, aki nem biztos a dolgában! ;)
Azt hiszem letisztáztam magamban az egészet. Nyugodt vagyok. Belül persze dolgoznak a fogaskerekek, hogy erősen beparáztassanak. De ez valami olyan állapot, mint amikor félsz a vihartól éjszaka, de a kistesódat meg kell vigasztalnod. Nem mutathatod, mert összeborul a kártyavár...

Hazamenés: ott még terítés, kajapakolás, kössz, hogy jössz táblafestés... :D Isten hozta kedves vendég helyett ez pattant ki az agyunkból, nehogymár mi ne legyünk hülyék... :D

A szobámban kupi. Minden szanaszét, még sosem volt ilyen. A ruhám a szekrény kallantyúján libeg a levegőben, mintha egy felhő lenne. Könnycseppek... Meghatódtam azt hiszem... Nem tudom miért... a szemem sarkából kitörlöm az ádáz könnycseppet, ami mindig és mindig csak szaporodik. Nem! Megállítottam! Lehet nálam boldogabb valaki most ezen a földtekén? Tuti, hogy nem! Ennyi, nem picsogunk!

Vissza a sátorba díszíteni, pakolászni, "hajajj, fodrászhoz kell menni, keresztanyum már vár! Már megint elkéstem, a francba! Hogy sosem tudom magam megregulázni??? Szörnyű vagy Viri! " két óra a búrában a 48 fokban... isteni érzés. De legalább fogytam valamennyit a nemevéssel egybekötött szaunakúrán a fodrásszalonban a búra alatt, agyoncsavarózva...  Hopp! Tényleg elfelejtettem kajálni, forog körülöttem a világ és görcsbe rándul a gyomrom... bakker! CSokit gyorsan! Oké, jobban vagyok... Hűűű, szépm lett volna itt elpatkolni lagzi előtt, ha már kibírtam a búrás cuccost is...

Csörög a telefonom, gica barátnőm az, hogy Gyöngyösig tudnak csak jönni, mert busszal indultak el... Akkor kocsiba pattantam csavaróstul, mindenestül és irány Gyöngyössziti parasztelosztó... (buszmeg)
FElszedtem giccomat Igorral és beültünk még egy jós MAnhattanas hambira. KAja még sosem esett ilyen jól... végülis este 9-kor hirtelen indokolatlanul jól meg is reggeliztem...

Otthon üvöltő mulatós zene várt minket, meg nagyapám táncikált egyedül a sátorban, néha karöltve a 94 éves Dédivel... Amint odaértünk, persze elkapott és pörgetett. Elfogyott vagy 3 üveg pálinka... Valamikor a folyadékhiányt is pótolni kell... Dini hazamegy... nem értem miért, de majd megszakad a szívem... Nem tudom mikor aludtunk utoljára külön... Meg most mért kell? wááááá... Elment, nálunk meg megy a banzáj ezerrel, nemhogy a szomszédok, kábé az egész falu nem tud aludni, úgy szól a kadlott karcsi a magnóból jóigényesssssssssssen...

Dédike pörög este 11-kor, nem zavarja, táncoltat, forgat... Mamikám is tündéri... Papa rámnéz és zokogva kiszalad a sötét éjszakába a sátorból. Utánamegyek... Nem tudom, hogy  a pálinka, vagy a zene, vagy csak a pillanat meghatódottsága, de megölelt. Engem. Ős sosem csinál ilyet, és azt hajtogatja: Majd megérted egyszer... [sír] és eszébe jut egy sír... Szegény Anyád! Mit nem adna ha itt lehetne! Majd megérted ezt is Anyukám! Ölel és sír... Én meg értetlenül bámulok a kertbe a nagy sötétségbe, ahol egy kiszabadult csirke kószál céltalanul... Próbálok valami kapaszkodógondolatot szerezni, hogy ne most zuhanjak össze, amikor már egy szép várat építettem magamra. Nem hagyhatom összedőlni. MEgmeredek, kihúzom magam és mosolygok, mint mindig. A mentőgondolat szemét dolog, mert soha nem azt találod meg, ami tényleg kiránt...
"Basszus.Apa... Mit érezhet most? Hol van? Mit csinál, hogy nem hívtuk meg?"

Éjfélt üt az óra, még a sokáig fennmaradó Hamupipőkének is fellőtték a pizsit. Nagymamám takarodót fúj, szinte hallani a környező házak megkönnyebbült sóhaját...

Fent a szobában a szép kelmék szépségesen hullanak alá. Te jó ég! Ez holnap rajtam lesz! Mosoly... Egészséges izgalom. gica barátném azon aggódik, hogy van e gőzöls vasalónk, hogy ki tudja vasalni a ruháját. Igor a kinyírt szarvasoktól rezelt be. Papa vadász, minden tele van döglött állatokkal, trófeákkal... Azon rágódok, hogy írjak e egy sms-t Dininek, biztos alszik már szegénykém... megnézem az asztalon heverő telefont és ott vár egy sms: "Jó éjt picivirágom! Szeretlek! Holnap... ;)" Elérzékenyülök...Jajajj, gyorsan valami!!!! ööööö... oké, van valami varrnivaló az egyik ruhán, ez most elterel. gicáék elmennek aludni, Mami átköltözik hozzám, pityereg. Megvigasztalom. Látom rágódik nagyon... Gyorsan fészbukot nekem! Kisebb morgások és a lila szem alatti karikák megfékezésére bemutatott nem fogsz aludni semmit után inkább ledőlök.

Előző este nem aludtam. Nem bírtam. Olyan hevesen vert a szívem, mint egy szerelembe eső süldőlányé. Most fáradtnak kéne lennem, az is vagyok...Álmos is. Forgolódok, sehogy sem kényelmes az a rohadt párna! Bezzeg az otthoni, amikor Dinit jól kitúrom a helyéről... :D

Elképzeltem a kedvenc emlékképeim egyikét, hogy megnyugodjak. A bózsvai kirándulás. Semmi sincs ott, csak a nagy semmi, meg egy nagyobbféle kő. Arra felmásztunk. Évekkel ezelőtt ez volt az első közös kirándulásunk, amikor csak ketten voltunk... CSináltunk pár fotót, májkrémes kiflit ettünk, azt volt időm csomagolni otthon. Ettünk Forrón fagyit... Ez nekem különösképp tetszett... Ez a kedvencem. ha elképzelem, el tudok aludni és még szépeket is álmodok. Nade mi a ménkű? Hát pontosan az. Fél 2-kor elkezdett morogni és háborogni az ég, ömleni az eső, csapkodni a villámok. Félek a viharban... Nem tudok aludni. Kiülök inkább az erkélyre nézni a villámokat meg az esőt. Szeretem az esőillatot. Anya is szerette. Félálomban lehetek, mert a lilára festett ég helyére beugrik egy kép. Valami régi emlékkép lehet gyerekkoromból...  most nem tudom felidézni... Elmerengek azon, hogy minden alszik és nyugodt... Azon agyalok, hogy hogy tudnak az emberek ilyenkor aludni? És én miért nem?  Tuti nem ember vagyok...

Szemben, nagybátyámék házában felkapcsolják a villanyt. Hirtelen eloszlik a félálom, elrebben a nyugalom, élet költözik újra az utcába. Egy esőkabátos figura-feltehetőleg nagybátyóm szalad át a csapkodó villámok között hozzánk. Leszaladok én is, aq sátorban rendet kell rakni, mindent elvit a szél, amin egész nap dolgoztunk. Lógnak a kreppapírok, leengedtek a lufik, a sátor kicsit szétesett és össze kell szedni a kipakolt terítékeket...

Boxerban, egy hatalmas pólóban és törülközővel a csavarós fejemen állok és nézem, ahogy mellettem vájódnak a földbe a lilás villámok. A sátorban áll a víz. Mindenhol áll a víz. Seprűnyéllel lökdössük a sátor tetjéről a vizet, hogy ne szakadjon be... vagy ázzon be mégjobban... Nem szólunk, csak tesszük a dolgunkat.

Kéne egy cigi!

belopódzok papa szobájába, úgy alszik, mint a bunda-annyi pálinkától nem is csodálom... elcsórok két szál cigit és nagybátyámmal egymásba karolva, ölelve pöfékelni kezdünk. Nagyot sóhajtok, de nem értem miért halál nyugodt vagyok...

Simítást érzek a derekamon, de ez lágyabb kéz, mint a nagybátyámé. Átölel. Mami jött hozzám... Cigizek. A francba, lebuktam. Kínosan nevetek, ő is. Próbálja nem észrevenni a füstölgő bagót a kezemben. Aztán kér egy slukkot. Köhög. Szeretem. Meghatódtam. Olyan aranyos, hogy kiengedtem két erőlködő könnycseppet...

papír még mindig

Ahogy lassan fél év távlatából merengek. a parás ara egyre inkább homályba vész. Egy parás fiatalasszony lettem, aki a főiskolán túl, a semmiből próbál megélni. Abból, hogy szeret írni és festeni. Valljuk be: ez édeskevés!

A számlák nem repülnek el angyalszárnyakon-még a karácsony tiszteletére sem -  a postára befizetve. Éjjel-nappal az éhbérért gürizve nincs ami megoldást nyújtson erre az egészre. Csak a tehetetlenség és a folytonos papír utáni para hajtja az életem.

Igen, az ember mindig papírokra vágyik, hiszen olyanok ezek, mint a menlevelek. Egy-egy darab fecni, ami az életünket jelentheti. Egy olyan papírra vágyok most, ami a megélhetésünket biztosítja, a kis családunkét: a férjemét és az enyémet.

Mi a nő dolga? Főzni, mosni, takarítani. Cáfolnom kell! Pénzt keresni, hogy egyenrangú félként állhassuk az élet viharait, mert akinél a pénz, annál a hatalom! Ugyanúgy szükség van rá, mint egy falat kenyérre. Nem tudunk nélküle élni.

A házasélet, mézesévek. Tökéletes. Bár néha jó kicsit egyedül... de ezt csak az egykén felnőttek érthetik... nekünk kell a magány, a csend, hogy nyugodtan tehessük azt, amit régen is : most írnék és festenék. Csak a halk szuszogást hallom a hálóból. Rossz, hogy ő ott, én pedig itt, de néha erre is szükség van. Inkább nem alszom, de írnom kell!

a para ezután is folytatódik, az eufóriának vége, és jön a cenzúrázatlan, de nem levédetett ValóVilág Viripara módra...

papír

Mindenki azzal nyugtatja magát, hogy nincs semmi jelentősége a papírnak. Aki házasodna, de a párja nem az is, és a parás arák is ezzel a jelentéktelennek tűnő mondattal próbálják megnyugtatni magukat.

Cáfolok. Van súlya a papírnak! Persze kifejezetten jó értelemben. Valami megmagyarázhatatlan kötelékféleség ez. VAlami olyan, amit nem lehet, vagy nehéz leírni. Innentől összetartozunk, egymás családja vagyunk. Nem azért, mert fehér ruhában pózoltam a kamerának, vagy mert sokan nézték az igeneket, hanem azért, mert egymásnak fogadtuk meg, hogy vagyunk egymásnak-holtomiglan-holtodiglan, amíg a halál el nem választ... nagy szavak, mégnagyobb érzés! Van ebben valami meseszerű, valami csodálatos. Úgy éreztem magam, mint a Disney hercegnők egyike. Nincsenek rá szavak, éjétek át és ne féljetek, mert csodálatos valakihez tartozni, főleg, ha az a valaki életed szerelme...

no para

nincs több para, csodás nap volt! ajánlom minden lánynak, hogy élje meg! ;) beszámoló, ha  aludtam végre, mert offon az elemem... :D

5ös nap...

hollywood-i moziba illő lányságom igencsak suhan a vége felé. ijedtemben még a rózsaszínt is megszerettem, hogy még egy kicsit gyermek maradhassak. Innentől nincs a gyerekségbe bújás az élet elől és a kimagyarázás is lejárt fogalom, bár ha engem veszünk... :D próbálom komolyan felfogni ezt az egész eseményhalmazt itt körülöttem, de odáig terjed a figyelmem, hogy semeddig. Zenéket válogatunk a szertartásra, leakadtunk a coco jumbo akusztikus verziójánál, mert az vicces. Nem tudom, hogy ez mennyire felnőttes dolog, mindenesetre kicsit kizökkenti az ember torkából a gombócot, ami nem azért van, mert fél az együttéléstől és az élet nehézségeitől, hanem azért, hogy hogy éljük túl ezt  a napot?! Ígyis-úgyis elmúlik valahogy, az nem mindegy, hogy mi hogy éljük meg. De ez az egész mizéria rólunk szól. Most nem pityeredhetek el a gyönyörű menyasszonyon és azon, hogy mennyire csinos és hogy tud úgy viselkedni, mint egy királylány. Kimérten és mégis közvetlenül, ijedtében is mindenkire mosolyog és kedves. Én nem tudok ilyen lenni. Ha nem látott még az ember bunkó menyasszonyt, majd most fog, attól félek. Nem tudom féken tartani a nyelvemet, beszólok anélkül, hogy gondolkodnék. Annyira nem egy hófehér ruhába illő, bájos királylány vagyok, hanem valami más fajta lény. Nem tudok ésszerű dolgokat felsorolni, hogy mire gondolok, csak úgy félek, hogy én nem vagyok megfelelő. Őrült, lökött, hülye és fékezhetetlen vagyok, szabad vagyok, akinek mindent szabad, nem szab határt semmi a cselekedeteimnek, olyan nagyon önálló és furcsa vagyok. Rettegek attól, hogy nem fogok megfelelni... a mamikám kiborul, leendő anyósom úgyszintén, és ami a legrosszabb, a párom kiszeret belőlem egy nyomorult lagzi miatt, ahol nem tudom megtalálni magamat. NEhéz eset. Azt hinné az ember, hogy könnyű ruhát választani, mert fehér és kész, vagy a menüegyeztetés olyan sima ügy. Na erre most komolyan rácáfolok. egyik sem könnyű, főleg úgy, hogy közben ne olts le senkit és a saját igazadhoz is ragaszkodj. A sok idióta rokonnal meg ne is törődj, akik még a fél éves kislányra is abroncsos ruhát adnának. esküszöm, mint sötétfalván... mindenki megtesz mindent, hogy kiborítson. De nem fogom hagyni. a magam módján tökéletes leszek. vagy valami hozzám mérten megfelelő formája. ilyet is látni kell a népnek, legfeljebb, majd a cirkuszban mutogatnak a lagzi után: itt a legkövérebb menyasszony, aki nem tud viselkedni a nagy ruhában, a bohócorr csak a helyzet komolyítása végett pihen az orrán, amúgy is, teljesen beleillik a képbe. Hát itt tartok. Végülis elért a pánik valamilyen formában. Nem olyan pánik, hogy félek a leendő férjemtől és az életünktől, hanem a nagy naptól való rettegés, hogy minden jól sikerüljön...

szóval 5 nap van hátra a gémoverig. :D igenkedünk egyet és visszatérünk a normális túlontúl átlagosnak is mondható életünkhöz. :D várom már a normális magunkat, viszont kíváncsi is vagyok a másik énünkre, akiket nem ismerek még... :D

szóismétlek. kérem a blogom tiszteletbeli két olvasóját kivéve a másik kettőt is, hogy nézze el nekem! ;)

jánybúcsúm

ezt is megéltük... már aludnom kéne vagy fél napja, de még mindig pörgök,mint a ringlispíl. 48 órázok, vagy mi, számolni nem tudok, főleg ilyen másnapféle ittasos-kialvatlan állapotban. kemény vagyok csoki! nincs micsinálás, ez kimondottan egy fergeteges, hihhhhhetetlenül jó buli volt! Soha ilyen jól nem éreztem még magam! Igaz, pontban akkor kezdett el zuhogni az eső, amikor értem jöttek volna a csajok. Így egy órával később indult a mulatság. Mami szerint Anya siratta meg a kislánya partyját. Ez is egy megközelítés, mindenesetre fogadni merészelnék, hogy csak a szivárványok miatt volt. Azért, hogy láthassunk egy csomót. Vagy hogy ne legyen túl meleg. Mint később kiderült, így is lett! :D

Megérkeztek a lányok, bekötötték a szemem és vetkőztetni, öltöztetni kezdtek. Bekötött szemmel vonultam végig az utcán kezemben egy cumisüveggel az összes szomszéd nagy örömére. Csönd volt, semmi kacaj, izgultam, de nagyon. Egyszer csak egy pálinkás poharat kaptam a kezembe, levették a szemfedőt és énekelve köszöntöttek a szekérről, ami elé két gyönyörű paci volt befogva. Ittunk annak rendje és módja szerint, majd útra keltünk a szomszéd faluba. Ennyi Cowgilrlt egy helyen! Szerintem a pasik azt hitték, hogy álmodnak, amikor megláttak minket! Ennyi jónőt egy rakáson! :D Annyi dudaszót, amennyit kaptunk... focimeccs leállítás a sikoltozó, éneklő lányok miatt...

Ezután jött a petrezselyemárulás... :D kaptam egy kis kosárkát tele az imént említett zöldséggel és azt kellett árulnom. Ekkor néztem meg, hogy citromsárga póló van rajtam, ezzel a szöveggel: " Szingli többé már nem leszek, 2010. augusztus 14-én férjhez megyek" :D stoppoltam, pisztollyal kényszerítettem embereket a vásárlásra, leszólítottam mindenkit... nagyon mókás volt. Amúgy is feltűnést kelthettünk... Esztecám apukája, aki a szekeret vezette, mesélte, hogy egy csomóan kérdezték, hogy mi a halál van itt... ilyen lánybúcsút még nem látott a környék. Az itteni népek szépen elhúzódnak valahova és lealjasodnak, mi meg megadtuk a módját, az biztos! :D

Ezután visszamentünk a házikóba, ahol a buli volt, volt egy kis túra is, mert a szekér nem tudott bemenni  a sárba, ugye-ugye az eső... miután térdig sáros lett mindenki, elmondhattuk, hogy igazi farmerek vagyunk! Igazi Cowgirl voltam a sáros feketemasnis topánkámban...:) A legjobb rajtam a kalapom volt, aminek a karimájához volt tűzve a kis fátylam... nagyon mókás volt!
A házban kérdésekre kellett válaszolnom a vőlegényemmel kapcsolatban... Ilyenek pölö: hogy hány centi a szemöldöke... 5.5... nem tudtam, innom kellett... :D:D ezután kaptam ajándékba és szemöldökmércét! :D:D
Egy kis játéktraktoron ültem végig, még most is azon csodálkozom hogy nem szakadt össze a súlyom alatt...
Kaptam egy zöld babakádat és csillámos gumikacsával, nagyon aranyos! Nem tudtam elég lelkesen megköszönni, mert be voltam ájulva, hogy milyen díszletet kreáltak nekem a lányok. Most ezúton is nagyon-nagyon szépen köszönöm!!!
Zoé piros felfújhatós szamárján kellett akadálypályán végigmennem, szegény jószág remélem nem durrant ki hazafelé...
12 szóval kellett romantikus verset írnom, ilyen szavakkal: Sör, százezredes, csaptelep... :D a többire nem emlékszem, nem sikerült másfél perc alatt sok értelmeset kreálnom, innom kellett... :D
Viszont a kérdéseknél az volt a tendencia, hogy ha tudom a választ mindenki iszik, ha nem akkor csak én... elég sokat itattam a társaságot, de még mindig én kaptam a többet! ;)
Az ajándékokra visszatérve: ez is más volt, mint a többi lánybúcsú. NAgyon kitettek magukért a csajok, hogy más legyen a buli, mint amire számítanék! Eszméletlen jó volt!

Volt karaoke, mindenféle jó muzsika, iszonyat nagy buli! Nagyon jó volt! Éjfél után jött a fej nélküli lovas stílszerűen, ahogy a témához illik. EszTecám volt az, ki más lenne ilyen őrült! :D aztán 4 chippendale "fiú" érkezett, név szerint: Andika, Marusz, Fancsa és Ancsika. :D NAgyon  kemény volt. Szegény MAmikám meg ott állt mögöttünk végig , és meresztette a szemét, hogy ezek se normálisak! Annyit mondott Zsuzska néninek, hogy jajj, ebbe pont belecsöppentem :D

Hajnalig partiztunk, isteni volt! Miután hajnalban úgy döntöttem, hogy túl józan vagyok, egy üveg Lazaződjét (mandulaaromás pálinka, Nagyék receptje alapján) Tesómmal szinte csak ketten leküldtünk a mélybe... Hát majd félliter pálinka vízszerű megivása azt hiszem a buli végére úgy kellett, mint papnak púp a hátára... Mindenesetre még fél 7-kor siekrült még egyszer lealjasodni és pörögni mégegy durvásat!

Ezután lementünk a fiúkhoz, mert ott állítólag hamar kihalt a buli, ugyanis a vőlegény hősiesen minden vendéggel welcome-drinket ivott, így már este kilenckor túl volt a mező mellett a vadászlesen és üdvözölte a rókákat... aztán mégegyszer ugyanígy és lényeg a lényeg, a fiúk már pihegtek és gondoltuk, hazavisszük őket, hogy akkor már otthon szuszuljanak inkább. Ahogy odaértünk, mindenki, aki ottmaradt, már aludt. Ki a fölgön heverje, ki a szalmába mászott be ilyen járatokba pihenni. Innen még fél 10-ig köbö buli volt. Vagyis ment a hülyeség ezerrel. :D

A gond azzal volt, hogy 11-re mennünk kellett templomba az urammal, ugyanis minket hirdettek a misén. Össze is szedtük magunkat és hullaittasan felmentünk a templomba. Nálam ekkor ért tetőfokra a fél liter lazaződem, meg Dinikém is falfehér lett, úgyhogy Mamit kisodortuk a padból és kiültünk a templomfalhoz az árnyékba. A poén az, hogy már megy a faluban, hogy mivan az öregasszonyok közt és senki sem jött arra, amikor ott ültünk... itt a falnak is szeme van, más indok nincs... :D
Aztán még mászkáltunk, takarítottunk a két helyen, így végülis este 8 után haza is értünk... Kemény volt! De hát ahogy mondani szoktam: ROKKAÉLET! mötál! :D

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bulit! Így volt teljes! Pont jó volt! Minden tökéletes lett! Könny szökik a szemembe, ha rágondolok, hogy ennyien ennyire szerettek! Imádlak benneteket!!!!

még annyit, hogy köszönet:
- EszTecának, ötletgazdánknak és szervezőasszonynak, aki mindent megtett, hogy ez a buli legyen a legjobb. A petrezselyemárulásos dologért, mert ilyet még nem láttam és nagyon poén volt! TEcám, egyáltalán azt köszönöm, hogy vagy, mert ha nem lennél, nem ismerné a világ a jó értelemben vett "hülyeség" fogalmát! :)
- Barbócának, rokonyomnak, aki azon  kívül, hogy olyan szép, mint én és pont ilyen szerény is, a sok szervezésért és mindenért tett. a hajnalig tartó karajokiért, a hangelmenésért, és a sok táncolásért és azért, hogy hazajött sirokból a motoros taliról azért, hogy velem/velünk lehessen
- Fancsának, aki annyit rohangált, hogy megvalósuljon ez a buli, hogy csak na. A hajnalig tartó őrületes jókedvért és mindenért, a Toffy és Joyos emlékkönyvért, a fél kertnyi petrezselyemért, a pöpi alakú jégkockatartóért ésatöbbipontpontpont :D
- Tesómnak azért, hogy eljött a sok számára idegen ember közé. Ahogy láttam oltárit bulizott és értem mi az a genetika! :D:D
- Mamikámnak azért, hogy eljött és még táncolt is, másrészt azért, hogy ilyen jól vette az unokaiszákoskodást! :D
- két hét múlva leendő Anyósomnak, Zsuzska néninek azért, hogy ennyit rohangált miattam, még Gyöngyösre is bement még piáért, mert volt huzatunk lányok! ;)
- keresztanyukámnak, Dollynak, azért hogy eljött bulizni a sok "süldőjány" közé és azért is, hogy hagyta Lucandát sokáig bulizni velünk, meg a sok rohangálásért
- Lucandának, mint legfiatalabbnak azért, mert mindnyájunkat és korát meghazudtolva táncolt és látszott, hogy jól érzi magát
- Andelkának a hatalmas, pöpis tiramisutortáért
- Maruszhugimnak azért, hogy megoldotta azt, hogy miattam hazajöjjön a melóból Bogácsról
-BejaRenának a gyönyörű emlékkönyvbeírtakat és azt, hogy sokáig nyomta velünk a partit, a sok mosolyt és jókedvet
- Ancsámnak, mert annyira aranyos volt, amit az emlékkönyvembe írt és a bibis hasa ellenére is hajnalig pörgött, mosolygott, ahogy tőle megszokhattuk
- a ksi pityergős Ibikémnek, aki a otthonhagyta a pici Zoét, hogy velünk örülhessen. Aminek örülök, hogy jól kitombolta magát. :)
- Zsanakámnak, akin látszott, hogy valami nincs rendben érzelmileg és mégis vette a fáradtságot és lejött, csak hogy engem boldognak lásson! Ezt elérte, bár kicsit lelkiismeretfurdalásom van, hogy még csak megkérdezni sem volt időm, hogy mi a probléma... és szégyenlem magam miatta... (L)
- Sorgororgornőmnek azért, hogy olyat láthattam, mint még soha! Ilyen pörgést nem is feltételeztem volna róla! Úgy pörgött, mint a  ringlispíl! Szóval sok puszi PartyarcPiri! :D
- Esztusomnak, kis kerijányomnak azért, hogy mennyi lükeséget megcsinált, és hogy hogy bulizott, táncolt és jól érezte magát.
- Editkémnek azért, hogy a végéig kitartott velünk a buliban és a sok mosolyért, amit tőle szoktam kapni
-Rokklédinek azért, amit az emlékkönyvembe írt-komolyan mondom: ütött! :D Köszi a hajnalig tartó mulatozást!
- a Halasi ikereknek azt, hogy eljöttek és velünk buliztak, nagyon örültem! Particica köfi, hogy elszöktél a melóhelyről miattam, Szangria neked meg, hogy otthagytad a pasit miattam egy estére. :) Ezúton is boldog szülinapot ikerek!
- Évikémnek, hogy úgy pörgött, ahogy megismertem és megannyi mosolyt kaptam tőle!
- Dalminak, hogy úgy jött le hozzánk bulizni, hogy rajtam meg Évin kívül senkit sem ismert és úgy tűnt, hogy jól érezte magát
-Erának, hogy jött és igazi farmercsajnak öltözött, nagyon jól állt! Nagyon tetszett! És hogy hajnalig, a végéig kitartottál! :D
- Lenkikémnek, akinek esküszöm a legjobban örültem! Annyira meglepett, hogy eljött, hogy egész este nem bírtam felocsúdni! :D Köszönöm a hajnali fényképezést és azt, hogy félretetted a régi dolgokat és eljöttél! Nagyon sokat jelentett!
- Adrikának, aki babókásan is eljött és sokáig ki is húzta velünk. Úgy biztos nem lehetett annyira izgi szegénykémnek, de nagyon köszönöm, hogy eljött! :D
- az Orsiknak is köfi! :D Lazaorsinak a sok vicces kommentért, szomszédkámnak meg a legjobb beírásért a könyvembe. Mindenkié fantasztikus volt, de az, hogy valaki olyan képet tudott beragasztani mint Orsi... az a helyzet, hogy már akkor is barátok voltunk, amikor tervbe se voltunk... a szüleink is ugyanígy voltak, mint mi... az egyik képen Orsi apukája és az anyukám, a másik képen meg mi Orsikámmal, de úgy 16 évvel ezelőtt... :) Nagyon nagy ötlet volt! Hüp! :)
- Pacinak a sok karaokiért, nagyon ott voltál! és azért, hogy végig így kitartott!

Nagyon jó volt! :D Leírhatatlan élmény volt! Kívánom mindenkinek, hogy akarjon férjhezmenni, mert a lánybúcsú a legszuperebb dolog a világon! :D:D:D

19

nem ennyi idős vagyok, ennyi van hátra. nem évből, hanem napból. abból, hogy gyerek lehettem, hiszen morálisan keményen felnőtté nyilvánítanak ennyi idő múlva. Nem leszek árva, felnőtt leszek és munkanélküli státuszban folytatom az álláskeresést. NEm bújhatok többet az aranyos-gyermekded mozdulataim mögé,amikor a helyzet komolyságát próbálom tompítani a magam módján...

A nagy napon a hatalmas ruhában viselkedni kell. furcsa lesz. már nem is kettessel kezdődnek a napok a visszaszámlálásban, sőt azt sem mondhatom el, hogy 3 hetem van.

nem azért, nem baj, sőt örülök is neki, csak olyan érdekesen furcsa gondolatokat indít el bennem...

a tükörbe kell néznem majd azzal az énemmel, akit én sem ismerek. aki ragyog, és valamiért furcsa. maghoz képest és egy átlagmenyasszonyhozb képest... túl laza és magzoz képest túl komoly...

ha újrakezdhetném ezt az egész mizériát, nekiállnék és kizavarnám magunkat valami messzi helyre és ott helyben szereznék két tanút az utcáról és csak mi ketten... nem lenne ennyi nyavalya a szervezéssel és a bepörgéssel, azzal hogy mindenki segíteni akar és ez többet árt, mint használ... :S prütty... "aranyosgyermekdedbújás", mert megtehetem... :)

még 29 nap van hátra...

Hát így állunk. nem egész egy hónap. izgalmas egy lelkiállapot az biztos. A ruha félig készen, a meghívós hercehurca, a vendéglista, ami még mindig nincsen fixálva, a süteménylista, amit vinni kell a meghívó mellé, hogy ne hatszáz helyről szállítassuk a nyammognivalókat, a csokordilemma, a fogadás a szertartás előtt, hajajj, sok minden van még hátra. Ilyenkor örül a munkanélküli pályakezdő, hogy munkanélküli.Nem mintha így volna ideje utolérni magát... El kéne menni ruhapróbára. Múltkor kicsit kiakadtam, hátha most megbarátkozok végre vele, mármint a pirosra sikeredett "bordó" menyecskeruhámmal. Ne szeretem a piros színt. Mármint szép, de jó messze tőlem... A fehér ruhával még csak összehaverkodtam, de a piros?! jujj. Bordót szerettem volna, abból is sötétet. Utálni fogom a piros izét. És éjféltől abban kell szenvednem. Ráadásulabroncsos. "mert vastagok a lábaim, legyen inkább hosszú". kikérem magamnak, a lábaimmal semmi gond, na jó, a pocóm az nagy, de hosszú, csincsa lábacskám van. Jobb lett volna rövidet varratni. inkább megtanulni varrni, és saját kezűleg mívelni magamnak a ruhákat. Akkor max magamat szidhatnám, nem mást. Kissé rossz érzés...

A csokrokkal banzáj volt, ugyanis egy pénzéhes virágos teremtés meg lett sajnálva keményen. A lassan már egy hete asszony barátnőm megsajnálta, hogy szegnykémnek nincsen pénze, biztos a szívén viselni a dolgot, megdolgozik szépen a pénzért. ne mondjam, mit csinált. én azon gondolkoztam, hogy berohanok gyöngyösre és a tesco virágüzletében látott menyacsokor szerű valamiért párharcot vívok akármivel, csakhogy ne kelljen beégnie ezzel a menyasszonynak. Mondjuk ő nagyon jól viselte, nem akadt ki rajta, akármi történt nem hagyta, hogy bármi is kedvét szegje. CSodaszép menyasszony volt. Még ilyet nem láttam. Amúgy is csinos, szép lány, de aznap... Soha nem láttam ilyen gyönyörű arát. Mosolygott, feltörte a cipő a lábát, fáradt volt, elrontották a csokrát, az autódísz sem lett tökéletes, sőt rohadt meleg is volt, meg sok gebasz még, de ő ragyogott, és ezáltal a vőlegény is. Nem izgulta túl, lazán vonult végig, mosolygott mindenkire, minden meglepetésnek nagyon örült, az ajándékoknak egy 3 éves gyerek sem tudott volna  jobban örülni, mindezt a 21. étkészletnél-gondolom én... :D szóval egy csodacsaj az Ancsa. Ezúton is gratulálok nekik ezekért, és csodálatos életet kívánok nekik, bár nem kétkedem benne, hogy megoldják! :D

Húúú, a bevonulós videójukról még szó sem esett, de inkább beszéljenek a képek:

http://users.atw.hu/urbanvideo/videofilmek_eskuvok_anita_es_robert_eskuvoi_elozetes.htm

Jah, a ,meghívókkal hogy megszívtam. Ugye terveztem egyet a csodálatos ps prgimmal, a képekbe összevissza beleszóltak, így agytam magam, hagy örüljön a nép, kicseréltem a kedvenc képemet, bár elég rosszul esett. Nem baj, az ő lagziján, majd én kontárkodok bele, erre most tettem ígéretet... Na lényeg, Gyöngyös szitiben egy mondopóliummal rendelkező nyomda van, ahol hozott papírra nem nyomnak. nekem viszont 130 g-os papír jó csak a hajtogatás miatt... ELmentem egy kis dekor2000 nevű helyre, ahol nyomtatni tudnak, elvileg az is valami nyomdaféle cuccos. Érdekes, mert színes nyomtatójuk az nincs. Nembaj, megoldják. Gondoltam naivan, ha megrendelések is vannak, esetleg két hét alatt, tudnak valami patronfélét szerezni, de nem, mindig majd holnap, majd holnap. Bent várok 20 perce valamiféle eladóra, aki kint trécselget az üzlet előtt és annyit sem nyög oda, amikor belépek az üzletbe, hogy fapapucs. EGy gyakornokcsaj, aki köszönni sem tud, közli, hogy ő csak gyakornok, nem ért a számítógépekhez és a nyomtatókhoz... mindez a 21. században, valószínűleg valami éppen ilyen képesítés megszerzése közben... felbilleg az emeletre. Mérgemben kiszólok az utánam várakozó 3 ember után a kedves úriembernek, hogy amúgy nem e kéne jönni megkérdezni, hogy mi a faszt akarunk... BEsértődik és közli, hogy nem igaz, hogy nem tudunk 4 percet várni, mindezt 20 perc csücsülés után a rumlis helyen. NAgy nehezen felfogja amit mondani akarok neki, aztán közli, hogy nem tud 32 oldalt kinyomtatni, csak holnapra. Hát jó, ezért mégsem utazok fel pestre-gondoltam én naivan. Másnap még neki áll feljebb, hogy hogy merészelek én rácsörögni, amikor mgint holnap lesz kész, hogy nem lehet még pár napot várni... meg ő "nem a seggét vakargatja". Naja. Fogtam magam, indultam a másik céghez, rendesek voltak, engedték, hogy kinyomtassam, igaz, mivel mindenki szabin volt, nekem kellett adagolnom a lapot a nyomttóba, de legalább megvan!JA a poén, fele annyiba került, mint a bunkó helyen. kissé cinkes! Szóval, aki gyöngyöskörnyéki, meneküljöna  dekor2000-től, mert így járhat. Én többet nem megyek hozzájuk, de aki menne, azt is lebeszélem, mert nagyon gázos! Mindenesetre megvannak, és ez a lényeg! :D

Hmm... a vendéglista a másik kedvences téma, ugyanis rohadtul nem azt hívsz meg a lagzidba, akit te akarsz, hanem akit az etikett megkövetel. Lehet inkább látnám a gyerekkori legjobb barátomat, mint azt az öregasszonyt, aki anyu temetésén annyit mondott, hogy ebből a kisjánybú má úgyse lesz így senki, aztán meg vigyorog hogy jöhet kajálni és mondja, hogy jáááj anyikóm, megmondtam én, hogy így lesz, férj, még főoskolót is végeztéééé... na ennyi... képmutató banyák helyett lüke barátokat! Álmodozni szabad! majd kimegyünk nyársalni a tópartra megünepelvén a lakodalmat! :D nagy jó lesz!

Na nem rinyálok mára többet, mert benegatívulok, de muszáj volt dokumentálni a történteket, így poén a sztori egy év múlva visszaolvasva... :D

nincsmicsinálás!bunkó ara vagyok

na bakker, rádöbbentem hogy folyamatos sírással nem megyek semmire, sőt lefogyni se fogok tőle, meg a könnyek ennyi idő után megszépíthettek volna...

mostan közlöm, hogy nincs micsinálás, ugyanis én vagyok a legszebb. totál ego leszek, innentől csak egopicivirágnak hívjatok! Nincs micsinálás! úgyis rokksztár leszek, vagy valami lekoszlott celebfaszom. nekik meg úgyis vagy egojuk, ha kell ha nem!

nem csak szép, hanem cuki is vagyok, mint Bunkó-ja amúgy bunkó is vagyok-ez van, ezt kell szeretni:

http://www.youtube.com/watch?v=afLy1YAx424

:D

visszaszámlálás

3 nap van államvizsgáig, lagziig meg 1hónap 16 nap. Vészesen közeleg mind a kettő megmérettetés... izgulás van keményen... :D beijedtemben nagy hirtelen ellibbentem sminkpróbára, rokkos lesz, gondoltátok volna? :D szerintem bevonulni valami orbitálisan zúzós hardcore-ra kéne... mondjuk egy diecast-ra, vagy egy as i lay dying nothing lefr-re... :D kikattanna szegény Mami. Bár a meghívóban lévő Replika idézetet is kénytelen volt elviselni... :D

na smink:

nem jön

nem tudom. akarom? ezt vagy azt? akarom látni? tönkretesz vagy változott? eddig sosem, de hátha... utálom! Nem! NEMTUDOOOOM! Mi lesz, ha kicsapja a balhét? Nem ő fog az oltárhoz kísérni. Azt én nem engedem. Nincs semmi közöm hozzá! Mégis van. Legyen? Mi legyen? Ott legyen? robbanok... Tik-tak-tik-tak... ketyeg az óra, napok, hónapok óta, talán évekre is rúg már... sosem felejtem mielőtt Anya meghalt, leült velem beszélgetni: bármi is történjen, soha ne mondj le apádról. A remény hal meg utoljára... Így éltem. De ez több a soknál! Rosszabb, mint a legcsapodárabb kamasz,nevelhetetlen és komolytalan. Nem méltó az életre. 43 évesen nem tudja, mi az a munka, de azt sem hogy mi a tanulás. Azt bezzeg gyerekkorától vágja, hogy mi az az alkohol és milyen súlytalan máslétbe tud keríteni, ahol a problémák nem érhetik el az agyat... Könnyű, igaz? Elfogadottá kellene tenni az alkoholizmust, mert mindenkinek vannak problémái. Miértnem tud rajta felülkerekedni és legalább a nevemre emlékezni, vagy arra, hogy hány éves vagyok, vagy milyen iskolába járok-márameddigmég...

Jó apa volt. Szeretett... Azt hiszem. Többet éltem úgy, hogy nem volt, mint hogy igen. Azt hiszem, nem emlékszem rá. Arra, hogy milyen volt, amikor jó apa volt. EGy kép ugrik be róla: a hasán alszom, éjszaka van, és sehol senki nem adhatott volna soha annyi biztonságot, amennyit akkor ő. Valószínűleg pici lehettem, ez csak egy halvány emlék-foszlány... Még a faluból, a kis vályogházból... Még a kis rácsos ágyamra is emlékszem. A színeire. Ez akkor lehetett... Amikor Anya élt, abból a korszakból ennyire emlékszem rá...

Merítenék belőle, mint Anya emlékeiből, de nem tudok. Mintha nem is Anya halt volna meg, hanem Apa.... hmmm...

Megsajnálom. Most is. Mindig. Elkezdek segíteni mindennel, ami tőlem telik, és mindig magával rántana. A kétségbeesés, az fulladó ember levegőért való hajszájához tudnám hasonlítani. Nem szeret, kapaszkodik bármi áron. Akár az enyémen is... És miután felülkerekedett újra, elfelejt és még az emlékemet sem gyászolja...

Ahogy rágondolok arra a napra ahogy hófehérben, sebezhetően végigvonulok a templomban, néha arra gondolok, hogy meghatódik és örül. Mint az amcsi filmekben, boldogok az emberek, az apa dagadó mellel büszkén húzza ki magát az első sorban, miután oltárhoz kísérte a lányát. Két üres hely lesz ott, az első sorban... egy megsárgult fénykép és egy szimpla üres hely... nem vállalom, hogy megalázzon a családom, a párom egész családja,  és a barátaink előtt! Ordítana, káromkodna és hallom a kétségbeesett kiáltásokat. Az övét, a családomét és az enyémet, ahogy szégyenemben elnyom a halál súlya...

1 22

ennyi idő van hátra... zaklatott vagyok... ma meglettek a jeggyűrűk, vagy karikagyűrűk vagy minek hívják. ami egyforma és mindkettőnknek van... az. pont olyan mint a katalógusban. most a bal kezemen figyelget... 80000 ft volt. nem tudom milyen ötlettől vezérelve bementem egy zaciba és normál áron volt az arany, grammja 6500 ft. a többi helyen rátettek pár ezer forintot, ott 9500 ft... félelmetes. gondolják, hogy az emberek nem sajnálják a pénzt erre, ha már lagzi, eltörpül mellette ez a csekélyke összeg... :S

Na mindenesetre jól megúsztuk. Frankós! :D nagy komoly. először sírtam el magam ma a lagzi miatt. Államvizsgára kéne tanulnom (most is) erre barátnőmmel elvánszorogtunk a gyűrűkért, aztán a nagy ijedtségre betoltunk egy jóféle kapucsínót-tudom nem szabad, de ez most kellett, főleg, hogy bementem a helyu monopóliummal rendelkező fénymásolószalonba és ki akartam nyomtatni egy meghívótervet és 10 példányban küldte ki a gép... fizettem 1200 pénzt érte... úgy besérültem rajta, hogy öröm volt nézni...

másik szupi hír: barátnőmnek mégis lesz lánybúcsúja, hálistennek felépült a műtétből. NEm hálistennek, most szombaton lesz és szervezővé váltam a mai nap folyamán...

Nem számít, mivel a negatív vékony, rólam pedig ez nem mondható el, ezért ++++++ vagyok!!! :D Három évet tisztességesen végigtanultam, ha kettessel is, átmegyek ezen a francos államvizsgán, és nehogymár a nagy pofám ne siessen a megmentésemre ha szorul a zabszem... :D jippp! megyek tanulni, csak még felnyomok egy képet a mienké gyűrűről... ámuljatok, bámuljatok, mert szerintem ez a legszebb: :D

túlterhelt rendszer

jövő héten államvizsgázom, csütörtökön. most kezdek tanulni... nem mintha nem tanultam volna végig három évet, de ez mégis más. olyan nagy dolognak tűnik. Az érettségire is ezt mondtam, tudom... meg az összes vizsgára borsónyira szűkült gyomorral érkeztem. Most mégsem érzem ezt. Az esélytelenek nyugalmával indulok, itt már nem számít semmi, csak a tökéletesre törekvésem, ami mindig a maximalisták élére hajt. "Márcsakazértis" életérzés. Nehogy már nekem ne legyen tökéletes valami, főleg, hogy jómagam az abszolút tökéletlenség mintaképe vagyok.

A hétvégén sokmindent megéltem, vagyis a múlt hét szerdától... 22 éves lettem, készülnek a ruháim ( volt kiborulás miatta-a bordó ruhámat tűzpirosból varrták meg-de nem lehet minden úgy ahogy elképzeltem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy nincs időm nagyon kikattanni...) Megvan a sminkem, és frizukat is próbáltunk keresztanyukámmal. Amit elképzeltem, mind-mind tótágast ellentétben áll ezekkel és amúgy így is jó lesz.

Egy menyasszony képes olyannyira elveszni a részletekben, hogy fel sem tűnik neki az egész értelme. Kis hajókkal, meg kagylókkal tűnődik az asztalokra és a legdrágább tortát szemeli ki magának, holott a franc se fog emlékezni rá. Arra fognak emlékezni, hogy szép vagy ronda volt a menyasszony, nagy sereg ment e mögöttük a faluban, jó buli volt e-azaz hogy Lackó tescos szatyorral a fején félmeztelenül táncolt e az asztal tetején... :D

egyre inkább kezdek rájönni ezek mellett, hogy nem szerveződik meg magától egy lagzi, sok meló van vele, főleg ha egy államvizsgával párosítják... húzószúzós! :D de mégis édes. :D végülis ahhoz az emberhez köthetem magam önszántamból, akit szeretek és akivel még együtt élni is szupi! :D

képek a kövi postokban! Vigyázat hölgyek, aki kíváncsi... :P

dolce vita

Édes élet... jelen esetben kizárólag az édességekre értendő. Nem akarok semmitmondó rózsaszín szív alakú tortát, csipkékkel tarkított nászpárral, a kreppapírból hajtogatott díszek mellé...

Kicsit elegéns esküvőt szeretnék, de kellőképp lököttet, hogy szimbolizáljon bennünket. Miután megbarátkoztam a narancs színnel a díszítésben, vagy a tortával is ezt követem, vagy maradok az egyszerűbb fazonoknál... Nem szeretem a sütit, túl krémes és cukros és vajas és plötty állaga lesz a szájban... Túl mámorítóan édes, mint a méz. A mézet meg  egyenesen utálom. Brrr.... a hideg is kiráz ebben a melegben az édes cuccoktól. Ha tehetném jégkrémtortát szolgálnék fel, vagy joghurttortát, amilyet Mami csinál. Hmm... az nagyon finom. Inkább frissítő, mint édes. Jummy! De már mégse csináltassunk szegény Örömmamival gigantikus citromos joghurtos tortacsodát!

A másik haverédesség a marcipán. Nem mondom, hogy bármennyit megennék belőle, de  azt szívesen pakolom a pocóba. Meg mutatós dolgokat lehet belőle csinálni. Úgyhogy részemről eldöntve. A belseje olyan mindegy, torta torta. Bár elég mókás lenne kakaós tésztával fehér krémmel. Az olyan frankó ellentmondásos.

Díszítésnél is az egyszerűek mellett döntenék. Láttam szépeket és csúnyákat is. Vannak olyanok amik tetszenek, de nekem nem kéne...

Inkább beszéljenek a képek:

Ez a barbie-s megoldás poén, de azért kicsit gáááz. A fekete eszméletlen vagyány, de a rokonok lehet a keresztvíz alá zavarnának vissza a lagziból...

Ebben a feketében az is tetszik, hogy ilyen eltolt szintes és nem a kör formájú. Vagesz! :D

Ez a gyümis megoldás igazán jó lenne, főleg nekem, aki nem szeresse az édes nyammogni-
valókat...

A lila buli nagyon, főleg a picivirágok miatt, de narancs színben gagyi lenne, szval így jártam.

A rózsás fehér bejövős, mert állati elegáns. Olyan mesébe illős
Hamupipős

Ez a másik jó, de semmi extravagán

Azt hiszem ez lesz a nyerő! Elég extravagáns és mégis elegáncsos, olyan Mis. :D

A másik dolog a nászpár a torta tetejére. Szerettem volna valami vagányat ide is, nagy valószínűséggel én fogom csinálni égethető gyurmából. Most találtam ki egy hete. Mert mindenhol csak a csipkével agyondíszített dolgok vannak, nekünk meg valami idióta kell! :D Pölö:

Tökjók!

hagyományfanatizmus

Mindenféle germán, meg amerikai szokások, amik egyre inkább beleisszák magukat a magyar kultúrába... Nincs ezzel baj, de jó lenne valahova tartozni. Úgy értem, a saját nemzetemhez. NEm azért, mert piros-fehér-zöld ruhában férjhezmenős típus vagyok, csak úgy szimplán azért, mert hogy maradjon meg a hagyomány, ha nem ápoljuk?!

Van egy oldal, amelynek menyasszonyként én is tagja vagyok. LEhet képeket feltölteni, egymásét nézegetni, ötleteket gyűjteni... nagyon jó ötlet, viszont a rádöbbenés súlyos terhét cipeli. Az információőrült világban már nem akadály az amcsi szokások átvétele, csak azért, hogy egyedit csináljunk az itteni "pórnépnek". Esküvő a tóparton, tehetősebbeknél tengerparton, kalózhajós díszlet, egyes színek túltengése a díszítésben, még a ruhában is.

Kérem szépen! magyarok vagyunk, azért van fehér ruha, hogy az ártatlansáot szimbolizálja. Ha valaki pinkben megy férjhez, simán elmehetne egy átlagvendégnek egy olyan ruhában a saját lagziján. Oké, hogy nem népviseletben állunk oltár elé, azért a divatot követni kell, nem elvakultan mást sem látni a hagyományoknál. Van valahol ebben egy arany középút szerintem... A fehér ruha, a fátyol, a virágok, ezek mind a menyasszony szépségét emelik ki. Nem az általánosságban vett szépségideálra gondolok, hanem nagymamám szavaival élve: a fiatalságra. Hiszen minden fiatal gyönyörű. NEm azért, mert varrott haja és műszempillája van, hanem azért, mert teng benne az életenergia, akármilyen is az arca, vagy az alkata... Itt rejlik a varázserő, no meg a mosolyban...

Ja, mégegy nem ideillő dolog. Azt csak az eredendően csúnya nők találták ki, hogy minden menyasszony szép, vagy leegyszerűsítve minden nő. Ilyen nincs. Igenis vannak ronda nők! Fontos a kisugárzás, mert megszépítheti az embereket. EGy mosoly olyan bájt tud varázsolni némely ember arcára, hogy fel sem tűnik tőle, hogy esetleg kancsal egy kicsit, vagy nagyobb az orra.

NA egy pár hagyomány, ha már ígértem:

Menyasszonyi ruha

A menyasszonyi ruha fehér színének választása az ókorra vezethető vissza. Bár mára ez a jelentése elhalványult, régebben a menyasszonyi ruha a tisztaságot és a szűziességet jelképezte. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy nem fehér ruhában állnak a menyasszonyok az oltár elé, noha sokan – kevésbé gondolva annak szimbolikájára – egyszerű, nemes szépsége miatt választják mégis a fehéret. Számtalan babona született arra vonatkozóan, miszerint szerencsétlenséget hoz, ha a menyasszony is dolgozik az esküvői ruha elkészítésén, vagy ha az esküvő előtt a vőlegény meglátja a menyasszony ruháját.

Fátyol

A fátyol az ártatlanság és lányság jelképe az esküvőn. A babona szerint a fátyol megvédi a menyasszonyt a szemmel veréstől, de a régi germán hit szerint a gonosz démonoktól. A fátylat csak az esküvő napján szabad a menyasszony hajába tűzni, mert máskülönben hamar megromlik házassága. A fátylat csak a menyasszony hordhatja, azt mondják az a koszorúslány, aki felpróbálja a fátylát, elcsábítja majd az ifjú férjet.

Cipőtalp

Török szokás szerint a menyasszony új esküvői cipője talpára írja hajadon barátnőinek nevét, mivel azt tartják, az a hajadon köt legközelebb házasságot, akinek a lakodalom után a neve olvasható marad rajta.

Menyasszony torta

A menyasszonyi torta szimbóluma szintén az ókorba vezethető vissza, ahol a menyasszony fején egy tortát törtek össze a termékenység jelképeként.

Koszorúslányok

A hagyomány szerint a koszorúslányoknak az a feladata, hogy megvédjék a menyasszonyt. Mindannyian ugyanolyan ruhát viselnek, hogy ezzel megtévesszék a rossz szellemeket. Más értelmezés szerint a koszorúslányok a menyasszonyétól eltérő ruhát viselnek, és még a vőlegény előtt lépnek be a templomba, hogy elűzzék a rossz szellemeket. Persze ez a babona is többféle verzióban él, így például egy másik változat szerint a koszorúslányok a menyasszony lakóhelyéről származó lányok, akiknek az esküvőn nyílik esélyük arra, hogy ők is mielőbb elkeljenek, és azért viselnek egyforma ruhát, hogy esélyeik egyformák legyenek.

Rózsasziromszórás

Az egyik legszebb szokás, hogy az oltárhoz vezető utat a koszorúslányok rózsaszirommal hintik tele. A termékenység szimbólumán túl a rózsaszirmok segítenek elegyengetni a házasság sokszor viszontagságos útját.

Rizsszórás

Ázsiából származó ősi szokás, amely során az összegyűlt násznép az esküvői szertartást követően dobálja meg az ifjú párt rizzsel. A rizs a rózsasziromhoz hasonlóan a termékenységet szimbolizálja.

Menyasszony-, menyecsketánc

A menyasszonytánc minden lakodalom központjában áll, a hagyományok szerint ezzel biztosítva a fiatal pár jövőjének alapjait. Mindenki, aki felkéri a menyasszonyt táncolni, egy kalapba pénzt dob, amelyet az esküvő végén megkap a fiatal pár. Egyes helyeken menyasszonyi ruhában, míg máshol piros menyecske ruhában szokás végig táncolni a menyasszonynak.

Pohártörés

Zsidó hagyomány, amelynek eredete Jeruzsálem elfoglalására és templomának lerombolására vezethető vissza. „Emelem Jeruzsálemet örömöm tetőpontjára!” (Zsoltárok 137:). Eszerint még a legboldogabb pillanatokban is meg kell emlékezni a zsidóság rossz helyzetéről, a Szentély hiányáról és a szellemi-fizikai pusztulásokról. Vannak, akik külön e célra vesznek egy poharat, míg sokan azt a poharat törik el, melyre az esküvői áldásokat mondták és az ifjú pár ivott belőle. A vőlegény jobb lábával rálép a földre helyezett üvegpohárra. Természetesen a legfontosabb, hogy minden jelenlevő gondoljon ennek a szimbolikájára. A pohártöréshez is társul több babona, így például az egyik legelterjedtebb az, miszerint addig lesz boldog a házasság, míg a pohár darabjaiból újra össze nem áll.

Régi, új, kék és kölcsönkapott

Ez az angolszász szokás egyre elterjedtebb hazánkaban is. Eszerint az esküvő napján a menyasszonynak viselnie kell valami régit, valami újat, valami kölcsönkapott dolgot és valami kéket, hogy mind esküvője, mind házassága boldog legyen. A régi a menyasszony eddigi hajadon életét szimbolizálja, az új a most induló életszakaszt. A kölcsönkapott a barátságot és a szerelmet jelképezi, hisz ezekre ugyanúgy vigyázni kell, mint a kölcsönkapott dolgokra. A kék a hűség szimbóluma.

Csokordobás

A menyasszony az esküvő után háttal az összesereglett hajadon lányok elé áll és közéjük dobja a csokrát. A hagyomány szerint, akinek sikerül elkapnia, az lesz a következő menyasszony.

Harisnyakötő

A csokordobás analógiájára kialakult szokás, amikor a vőlegény a násznép jelenlétében veszi le kedveséről a harisnyakötőjét, hogy azután a nőtlen fiatalemberek közé dobja. Természetesen az lesz a következő vőlegény, aki elkapja a harisnyakötőt.

Menyasszony átvitele a küszöb felett

A közös élet kezdetének szimbóluma. A régi hiedelmek szerint az ifjú párt megzavarni készülő rossz szellemek a küszöb alatt bújnak meg, ezért legyőzve az utolsó akadályt a férj ölében emeli át feleségét a küszöbön, becsapva a gonosz szellemeket, hogy csak egy ember lépett be a házba.

Lakás feldúlása

E hagyomány lényege, hogy a vendégek rendetlenséget teremtenek a lakásban, esetleg elbarikádozzák az ajtókat is. Ez szimbolizálja, hogy a házasság sokszor hoz megpróbáltatásokat életükben, amelyeket együtt kell megoldaniuk.

Kenyér és só

Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják, amiből mindketten esznek egy-egy falatot, annak jeléül, hogy innentől együtt osztoznak mindenen közös életükben. Szimbolizálja továbbá azt, hogy az életük során soha ne kelljen éhezniük.

(forrás: virágözön esküvő)